A sötétség rabja

Én is felkeltem, s elindultam nagy fájdalmaim közepette Párizs felé. A legelső elhagyatott házban megálltam, s kerestem egy papírt s ceruzát.

Leültem egy asztalhoz és elkezdtem írni.

Magam sem értem, hogy hogyan sikerült a fájdalmat leküzdenem, de sikerült.

Leírtam mindent az életemről.

Te, olvasó, most azt olvashatod.

Megöregedtem, de mindig akadt valaki, akit láttam.

Ma is eljött hozzám egy vámpírfiú. Azt mondta, hogy most lett vámpír, és hogy attól, aki őt vámpírrá tette, az küldte hozzám, hogy segítsek neki.

Én megmondtam neki, hogy segítek, de várnai kell egy kicsit. Most is itt ül a széken s nézi, ahogy írok.

- Nem hinném, hogy érdekel, kölyök. – mondtam neki kissé cinikusan.

- De… érdekel… De, mi ez?

- Ez? Ez egy életrajzi-regény. Remélem, tudod hogy mi az.

- Tudom…

- Milyen évet írunk most?

- 2004-et.

- Melyik hó, melyik nap?

- November 10-e.

- Értem. Hány éves voltál, amikor vámpír lettél?

- 14.

- Jól van, kölyök. Ki tett vámpírrá?

- Ismeri a néni.

- Ki az?

- Billy.

- Billy?

- Igen, ő.

- Honnan tudta?

- Egyszerű. A vérfarkasoktól.

- A vérfarkasoktól?

- Igen. Ők mondták, hogy eljönnek ide, és megölik magát… Billy kihallgatta őket. Ezért is küldött…

- Tiszteled Billyt?

- Igen.

- Nagyon helyes… Nagyon helyes…

- Mondja…

- Igen?

- Tényleg maga majdnem az „egyetlen”?

- Hmm… Ki mondta ezt neked?

- Billy.

- Majdnem talált. Én nem tudok senkit sem megmenteni… Én csak kárt okoztam…

- De legendává vált!

- KI?

- MAGA, Cirmonella kisasszony!

- Vénasszony inkább!

- De tényleg az…

- KI?

- MAGA!

- MI?

- LEGENDA! Mind az emberek, mind a vámpírok, mind a vérfarkasok között!

- ÉN? Ja… persze! Én vagyok az eltorzító legenda. A címe pedig a legendámnak: A sötétség rabjai… Nemde?

- Ne tessék ilyen butaságot mondani! Maga nem eltorzító legenda, hanem biztató legenda!

- ÉN?

- Igen, maga… De ennek egyszer vége lesz…

- Ezt hogy érted?

- Ma éjjel jönnek a vérfarkasok, s megölik magát… Mi nem segíthetünk, mert akkor mi is meghalunk… Sereget toborzunk… Egyre több a vámpír is… Már majdnem több mint a vérfarkas!

- Az jó… De nem a mennyiség számít!

- Tudom… Egyébként miért ír folyamatosan?

- Azért, hogy ne felejtsek el egy szót se!

Tehát ma meghalok…

- Figyelj, kölyök!

- Van nevem is…

- Hogy hívnak?

- Benji…

- Benji… - összeszorult a szívem. Eszembe jutott minden jó és rossz Benjiről…

- Akkor, mit kell tennem?

- Mindjárt befejezem ezt a könyvet… Ma, este, mielőtt jönnek a vérfarkasok! El kell menned kezedben ezzel a könyvel! Mivel hajnal van, én sietek. Itt ne hagyd, te kölyök ezt, mert akkor nagy bajban vagyunk! Ha elmész, akkor először Billy kezébe rakd! Megértetted?

- Meg.

- Nagyszerű… Akkor mostmár írok egy pár utolsó mondatot és viheted is! Alkonyodik!

Hát így ér véget az életem… Meghalok, mint mindenki egyszer… Én, a sötétség rabja meg fogok halni. Mint mindenki egyszer…

A vámpírok nem szabadok. A vérfarkasok sem. Te, ember sem.

Mi a sötétség rabjai vagyunk. A vérfarkasok a hold rabjai. Ami a legérdekesebb az, hogy az emberek az élet rabjai.

Azóta az esetről több krónikát, ill. verset írtak, de azokat sosem hozták a felszínre… De én mégis tudok egyet!

A sötétség rabja

Jönnek a vérfarkasok,

Lohol a csorda. A falakon

Meglátszik mind a vér,

Mely oly sok vámpíré.

A nő is vámpír,

S halál vár őrá is,

Mint megannyi társára,

Kiket megölt a csorda.

A szél csendesen süvít odakinn,

Nem kínoz senkit sem a kín.

Messze száll az üvöltés.

A lány várja a beteljesülést.

A sötétség rabja csak ül,

Vár, majd minden elcsendesül.

Feláll, s ablakához lép,

Elé tárul az északai kép.

Nem tett semmi rosszat,

Csak a vért kortyolta.

A sötétség rabja már,

Hogy mért? Örök talány.

A csorda az ajtóban áll,

S mindenki némán vár.

A fiatal leány felkel,

S ajtót nyit vendégeinek.

Azok meglepődtek,

S ostobán néztek…

Majd egy erős suhintás,

S szétrebben a lány.

A nap felkel,

S éri a testet,

Majd egy pillanat,

S minden hamu marad.

A keleti szél messze száll,

Arra, merre van az óceán…

Te! tiszteld őt s tudj róla:

Mert Ő volt a sötétség rabja!

De elragadta

A sötét halál karma,

S Ő most ott van

     Mindannyiunkban.