|
Hozzátok a Halálomról
Hozzátok a Halálomról
Írtózom minden mozdulatomtól,
Írtózom minden gondolatomtól,
Akassz fel egy fára, kedvesem,
Hogy lógó, fonnyad testemen
Majd én is nevethessek!
Meglököm majd én is a testem,
Közben ittasan örömtáncot lejtek,
Kiáltom majd hangosan, nevetve:
Ölj meg! Gyere, s ölj meg!
Szúrd ki a szemem!
Öld meg újra testem!
Lelkem akkor mosolyogni fog,
S már senki kalickába nem fog!
S majd ha levágják szüleim a kötelet a fáról,
S majd bíbor koporsóm mellett állok,
Látni fogom, ahogy a családom, s szerelmem zokog,
Hullám, meggyötört testem, pedig majd csak mosolyog.
Járuljon sírom elé minden meggyötört testű lény,
S mind, egytől-egyig, nincs kivétel! Rójja le kegyetét!
S lássa meg akkor mind-mind az alagút végén a fényt,
Lássa a Halált, S lássa még a maradék reményt.
Ne azért haljak meg hogy gyászoljanak!
Ne azért haljak meg, hogy majd átkozzanak!
Ne azért haljak meg, hogy kövessenek!
Azért haljak meg, hogy visszaadjam reményetek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
