Élet-utállat
Élet-utállat
Az Élet rövid, mégis ocsmány, Nemúgy, mint a csodás Halál! Az erőt ad, ölel, csókol, simogat - S a legjobb - Magába is fogad!
A könnyek égetnek, A mosolyok fenyegetnek, Hasogat már fejem, Ég már könnyes szemem.
Gondolkodóba esem, Hogy "Érdemes-e Élnem?" A válasz, tudom; Nem. Akkor mit keresek itten?
Mennem kellene, Elhagyni e gyűlölt Létet! De nem, mégse tehetem, Valami ideköti még lelkem.
Csak tudnám miaz! Csak tudnám ki az! Ki miatt lelkem nem szabadulhat! Határt nekem Ő se szabhat!
Tiszta volt egykoron még lelkem, De ez a Lét megfertőzte, Szívemet is megtörte, Ezért gyűlölöm Életem!
|