Elmondtam egy titkom
Elmondtam egy titkom
Elmondtam múltam egy titkát, Azt hittem mosolyogva veszed át. Nem, nem mosolyogtál, csak haragra lobbantál.
Azt hittem könnyedség járja át majd lelkedet, S talán azt mondod "Jól tetted!" Hisz fiatal voltam, kapható az újra, Beakartam minden engedni világomba.
De nem. Mondtad. Arcon vágtál, én sírtam, S órdítva üvöltetted "Takarodj innen! Ribanc!" Én pedig messze elbújdostam zokogva, Csuklómon a terhet hordozva.
Nem hiszem hogy visszahívsz ezután magadhoz, Vagy hallani akarod majd hangom, De hinned kell, ezáltal jobban megismersz, ha múltamról is mesélek.
Pedig olyan szép volt ez a nap.. Tele mosollyal s kacajjal.. Majd.. én mindent elrontottam.. Csuklómon ott van az áldozat.
|