Talán csak a kimerültség miatti gondolataim

Millióegy könny csordul le arcomon;
Honnan jöttek? Nem tudom.
Futok csak, némán, kergetek valamit;
Ó, mondd, ki mondja meg hogy mit?
Csak ülnék, némán, előre meredve,
Lábam akkor is mozog; nem tehetem.
Beszélnek hozzám, szájuk mozog, látom,
De mit mondanak? Nem tudom.
Mellettem mindenki szalad,
S én.. elhagyom önmagam.
Lelkem már kinn lézeng testemből,
Egy vámpír lakomázik véremből.
Hol leszek tíz év múltán?
Senki se tudja már.
Jósóltak nekem nagy jövőt, álmokat;
Mi lett belőle? Kudarc s millió áldozat.
Egy remegő kéz, egy könnyező szem;
Semmi több - ennyi lettem.
Egy elpárolgott lélektelen test;
Semmi több, csak ennyi lettem.
Aludni már nem merek,
ki tudja, talán többé nem nyitom ki szemem.
S nem is magam miatt aggódom,
Hanem azok miatt kiket hátrahagyok.
Mi lesz velük? Talán semmi.
Míg élek, megvédem őket - ennyi.
Fáradtan, megtörlöm szemem;
Nem testem fáradt - lelkem.
Ez van, elfogadom, viszem keresztem.
De ha elesem, ne nevess, ne köpj le.
Csak nézz rám meredten,
Mint ki nem ismer.