1rész - Egy goth lány levelei
2006.09.09. 22:29
„… Az emberek némán járkálnak az utcákon, mindegy nekik hogy eső esik, vagy a nap süt. Nevetve mennek egymás mellett el, talán észre se veszik, hogy nem is olyan messze tőlük egy asszony hatalmas pofont kapott a férjétől, gyermekük szeme láttára, vagy egy részeg molesztál egy diáklányt. Az emberek csak mosolyogva fecsegnek, mintha ezek a dolgok nem is léteznének. Mintha mindennek az lenne a rendje, ahogy vagy.
Egy padon ülve, két öreg néni beszélgetett, felháborodva minden kis dolgon; kivillanó hasak, rózsaszín cipők, fiatalon hajfestés, vörös körmök és egyéb dolgok… Elmenve előttük hirtelen mindketten elnémultak, mintha én lennék a „szerelem” ami amerre jár némaságot hordoz, s az emberek becsapják az ablakaikat, hogy ne is lássák, ne is hallják zörgését, ahogy jár-kel az utcán. Néha tényleg így érzem.
Tolerancia… Milyen furcsán csengő ismeretlen szó! Egyszer azt mondta egy fiú, akitől toleranciát kértem hogy „Tolerancia? Tudod mi az? Az, hogy egy szőrősképű férfitől kapja meg a kisfiad első szexuális élményét, s te nem ítéled el őt!” – Nem. A tolerancia nem ez. Tolerancia annyit tesz, hogy mindenki kifejezheti önmagát, de senki nem szól rá. A bűn, az bűn, bárhol is járjunk, bárhogy is éljünk. Mert eredendő bűn a megrontás, mely nem érdemel toleranciát. Bűn az, melyet a nem civilizált ember is elítél… Bár a civilizáció is – véleményem szerint – relatív. Mert mit nevezünk „civilizált”-nak? Amerikát Etiópiához képest? Miért lenne Amerika civilizáltabb? Vagy a spanyolok miért voltak „civilizáltabbak” mint a bennszülött indiánok? Nem. Nem voltak azok – csak másképpen éltek, más eszközöket használtak. Talán ez van a mai világgal is. Aki nem állt be a sorba, az már „civilizálatlan”, s azt a „spanyolok” le akarják minden áron győzni. Pedig az „indiánok” nem rossz emberek; csak más értékrendeknek hódoltak be.
Furcsa lény az ember, amely mindenkit s mindent meg akar hódítani… S miért? Mert felsőbbrendűnek gondolja magát, holott… néha ennek pont az ellenkezője a jellemző…”
|