Vasránapi eső
Vasránapi eső
Ezerfelé hullik most az eső, S messze van ide a temető. Kiemennék most oda, S sírjára borulva Megvédeném testemmel Az áldott sírhelyet.
Az utcán most is megnéznek, Odajönnek, suttogják "Részvétem". Üreges szemekkel nézek vissza S suttognám "Te meg ki vagy?" De nem teszem, lakat van számon, Nem bírom kinyitni, mióta eltávozott.
Mióta elment, minden nap esett az eső. Óh, Istenem! Olyan messze van a temető! Az utcákon a víz magasan áll, S most is azon imádkozom már, Hogy Ő legyen jóhelyen, s Sírját ne lássák félelemben.
|