Az Angyalom (szabadvers)

Ahogy ültem a padon
láttam hogy távolodsz
utánnad már nem tudtam szólni
túl messze voltál már
Mégis, még midnig olyan
Mintha itt maradtál volna
örökre, vagy még tovább
Van, hogy néma estén
hallom, ahogy szuszogsz mellettem
ahogy régen is tetted
néha takaróm helyett
a karodat érzem magamon
néha a víz helyett
az ajkad csókol
Mintha tél lenne...
De ez mégis nyár
mert van úgy, hogy a hideg fuvallat
úgy érinti arcomat, mint a nap nyári sugara
Van úgy, hogy egy falevél ráhullik a vállamra
régen te leptél meg mindig így.. emlékszel rá?
Néha megállok még a park előtt
Néha bemerészkedem a padig is
S merengve nézem
Vajon te is teszel így?
Van egy érdekes történetem!
Egy nap, úgy tettem
hogy a padig bemerészkedtem
Leültem reá, s elnyújtóztam
S ahogy a bejáratot kémleltem
ismerős alakot pillantottam meg
Emlékszel rá?
Régen te is így jöttél
Csak néztem őt
Némán, s gondolkodva
Míg mellém nem ért, s leült a padra
Lehunytam a szemem
Ő magához ölelt szó nélkül
Emlékszel rá?
Te voltál az
Azóta a víz helyett te csókolsz
a takaró helyett te ölelsz
a könnyeimet te szárítod, s nem a szél
s úgy vigyázol rám, mintha angyal lennél.