Angel Sanctuary
Engem mindig is lenyűgöztek azok az alkotások, amelyek két, szinte teljesen különböző kultúra találkozásából keletkeztek. Ennek a találkozásnak az egyik legérdekesebb alkotása (legalábbis a mangák terén) az Angel Sanctuary. A mű eposzi keveréke a keresztény és japán hitvilágnak egy adag cyberpank beütéssel.
De kezdjük az elején! A helyszín Tokió, 1999. Mudou Setsuna egy teljesen hétköznapi kamasz gimnazista srác lenne, ha nem lenne egy-két aprócska magánéleti problémája: a születi elváltak, az anyja látni sem akarja, és rá kell döbbennie, hogy szerelmes a saját húgába. És, hogy hab is kerüljön annak a bizonyos tortának a tetejére, néhány fura figura még azzal is zaklatja, hogy ő Alexiel, az organikus angyal reinkarnációja és így ő maga a Megváltó. (Alexiel fellázadt Isten ellen, de elvesztette a háborút és büntetésből lelkét örökös újjászületésre ítélték, míg testét egy kristályba zárták) Nemsokára megjelenik Alexiel ikertestvére, Rociel is, aki úgy akarja visszaszerezni nővérét, hogy Setsunát és húgát, Sarát likvidálja. Hát igen, az élet néha tényleg nem egyszerű!
A szereplők kidolgozása csodálatos mind grafikailag, mind személyiségükben. Nem egy könnyű alkotás, de mindenesetre a történet egyedi és szokatlan. Aki veszi a fáradságot, hogy végigolvassa (20 kötet, ami kb. 120 fejezet) azt nem kis meglepetések fogják érni a történet kibontakozása során. Ebben a nem éppen szokványos világvége storyban Isten a rosszfiú, Lucifer nem is olyan gonosz fickó, és természetesen a szerelemben és a háborúban mindent szabad. A szerelmi és baráti szálak elég kuszák még az elején, de idővel minden a helyére kerül.
A manga Yuki Kaori alkotása, amit még 1995-ben kezdett el és 2001-ben fejezett be. A hölgy által képekbe öntött történetek, sokszor súrolják az extrémitás határait és elég szókimondóak, viszont garantáltan egyediek, és azokat olvasva még véletlenül sem merül fel az emberben, hogy "ezt mintha már olvastam volna valahol".
- Raziel
|