Temetőben
Az élet sötét útjain bolyongok
Sűrű sötét erdőben fák alatt szorongok
Nem félek egyedül, a Halál hangját hallom
Hallom suttog fülembe, szólnék de elakad hangom.
Érzem nyakamon leheletét, hideg érintését
S érzem ajkamon lefolyni gyenge testem vérét
Szemem könnybe lábad élni nem akarok
Kiabálok:- tovább e Földön, nem maradok.
Már a tiéd vagyok Túlvilág Lovasa
Hogy nem szerettem senki nem mondhatja
Míg éltem más vonzott, mint az élet
Hiába kerestem bárhol itt találtam a szépet.
Dörög az ég, s csak egy hollót nézek
Kihalt az erdő, egy temetőbe érek
A holló, a halál madara int legyek készen
Ne féljek, de Én nem félek, s csak várok tétlen.
Leülök egy sír tövébe olvasnám a táblát
A sír előtt látom egy törött virág szárát
A sírkövön nincs betű, vajon ide kirakta?
Tűnődöm, felnézek rá s a nevem csillan meg rajta.
Jó a honlap, nekem nagyon teccik+++! |