Hozzátok a Halálomról
Hozzátok a Halálomról
Írtózom minden mozdulatomtól, Írtózom minden gondolatomtól, Akassz fel egy fára, kedvesem, Hogy lógó, fonnyad testemen Majd én is nevethessek!
Meglököm majd én is a testem, Közben ittasan örömtáncot lejtek, Kiáltom majd hangosan, nevetve: Ölj meg! Gyere, s ölj meg! Szúrd ki a szemem! Öld meg újra testem! Lelkem akkor mosolyogni fog, S már senki kalickába nem fog!
S majd ha levágják szüleim a kötelet a fáról, S majd bíbor koporsóm mellett állok, Látni fogom, ahogy a családom, s szerelmem zokog, Hullám, meggyötört testem, pedig majd csak mosolyog. Járuljon sírom elé minden meggyötört testű lény, S mind, egytől-egyig, nincs kivétel! Rójja le kegyetét! S lássa meg akkor mind-mind az alagút végén a fényt, Lássa a Halált, S lássa még a maradék reményt.
Ne azért haljak meg hogy gyászoljanak! Ne azért haljak meg, hogy majd átkozzanak! Ne azért haljak meg, hogy kövessenek! Azért haljak meg, hogy visszaadjam reményetek!
|