Az első időutazás története   2227. Egy új nap virradt az álmos éjszakából. A hegyek engedik a Napot felkelni, nem hátráltatják egymást a napi teendőikben. Bár az európai hegyekből alig maradt valami a harmadik világháború miatt, illetve a pusztulásukat segítette a nagy tengeri áradás, amely miatt az európai őslakosoknak el kellett hagyniuk otthonaikat így Afrikába, és az új, mesterséges földrészre kellett költözniük, Ettol-ra. Ettol-t az Európából menekülőknek hozták létre, hogy legyen hol élniük… Ez a kontinens csaknem akkora, mint Európa fele, de nincsenek rajta városok, falvak, vagy országok – az egész egy nagy, úgynevezett, Telek. A földrészt egy különleges módszerrel hozták létre, melyről senki sem tud, mert szigorúan titkos. Ezen a mesterséges kontinensen él egy lány… Juicy még csak 17 éves, de ebben az időben már munkát kell vállalnia s Ő erről azt gondolja, mint oly’ sok hasonló korú tinédzser, hogy ez egy hatalmas ostobaság… De a törvény kötelezi erre, s hát a törvény mindig is törvény lesz. Nemsokára el kell indulnia új házából, ha oda akar érni, a Tizenkettedik utcába… A lány egy laboratóriumban fog dolgozni, valószínűleg Dr. Zeppelinnél. Őmaga nagyom kedveli ezt az öregurat, s nagy rajongója is neki. Szinte az összes cikkét, könyvét elolvasta a híres és elismert professzornak. A kis kék transzforens most jelent meg háza előtt. Juicy nem szeretett tömegközlekedési eszközzel közlekedni, de neki nem telt a méregdrága “T 56”-ra. Pedig mostanában az a legolcsóbb T modell, merthogy a T a legócskább a járművek között… T 46-sa senkinek sincs, mert az nem táplálja az Ózont, s az ilyen járműveket nem támogatja a kormány. Az összes többit igen, de azok is sokkal drágábbak, mint alapban a T 56-os. A “kis kék” meg is áll pont a kutatóbázis előtt, s ki is kerüli az esetleges dugókat, vagy karambolokat – ezért sokan szerették ezt a járművet. Juicy leszállt a transzforensről, s belépett a nagy üvegépületbe. Egy humanoid robot rámosolygott s rögtön odalépett hozzá. - Jó napot! Az én nevem “Mircalla A 11”. - Jó napot! Én… - Tudom, miért van itt. Kérem, kövessen, Juicy! - Rendben… A professzor benn van már? – érdeklődött az ezüstszínű robottól. - Igen, és már nagyon várja az ön segítségét. - Ön tudja, hogy mi lesz a feladatom? – kérdezősködött tovább. - Nem… Ez az adat nem szerepel a memóriámban. A rendszergazda nem rak bele mindenféle fölösleges adatot. - Értem. Azért köszönöm! Beszálltak a liftszerűségű furcsa kis járműbe, ami inkább magától repült, mintha húzták volna. - Innen már maga is eltalál a professzorhoz! A 223. szobát keresse! – a humanoid bennmaradt a liftben, a lány pedig kiszállt. - Értem, és köszönöm! Juicy nemsokára meg is találta a 223-as szobát, s hamarosan azon kapta magát, hogy a fehérköpenyes professzor kinyitja az ajtót, mielőtt ő még bekopogtathatott volna, s ráköszön: - Üdvözlöm! Ha nem tévedek ön Juicy! - Igen Dr. Zeppelin, én vagyok az! - Nagyszerű! Kérem, kerüljön beljebb! A lány úgyérezte magát, mintha egy új, szebb világba lépett volna be. A professzor egy fehér köpenyt nyújt át neki is: - Ezentúl ez lesz az ön egyenruhája. Kérem minden alkalommal, hozza magával! Remélem érthető ez a kérésem! - Igen, professzor úr! - bólintott a lány az ősz prof kérésére. - Rendben van! Akkor most jöjjön, s tegye magát hasznossá! Egy igen furcsa dologra fogom megkérni önt! Remélem, számíthatok magára! - mondta a szakálla alól a férfi. - Természetesen, uram! - Akkor jó. - És… - tette hozzá kissé félénken a lány. – Mi lenne az a feladat? - Ki kéne próbálnia egy új fejlesztésű időgépet. - Egy időgépet? Azt nem tiltotta be a kormány? - De, de mi erre külön engedélyt kaptunk. – kacsintott rá a férfi, melyből lehetett arra következtetni, hogy talán nem is igaz, amit mond: - A gép már elkészült, csak ki kéne próbálni. Én nem tudom kipróbálni, mert két ember szükséges az irányításához. Ráadásul az időgép nem vinné át a króm lábamat… Önben ugye nincs króm anyag? - Nincs uram. Bennem nincs semmi mesterséges. - Akkor jó! Kérlek, szállj be a kapszulába! - mutatott egy kis szerkezetre nem messze tőlük. A professzor egy kis kúp alakú ezüst és kék színű dobozra mutatott. - Rendben. - Én fogom irányíni a gépet! Körülbelül egy órát fogsz eltölteni a múltban. – informálták Juicy-t. - A múltba megyek? – a lány ezt kissé furcsának érezte. Ő azt gondolta, hogy az időgépeket a jövő megismerésére fejlesztik ki. - Igen. Pontosabban 2007-be! - Az nagyon régen volt… - sopánkodott. - Pontosabban 220 évvel ezelőtt! Gyerünk kedvesem! Szálljon már be abba az időgépbe! - sürgette Dr Zeppelin. - Rendben… Juicy beszállt a kis kék és ezüst kúpba, s leült egy benne lévő székre. “Vajon milyen érzés lesz az időutazás?” kérdezte magától. A szerkezet elkezdett kattogni, zörögni, majd Juicy úgy érezte, mintha valami elkezdte volna szívni az egész testét. A professzor már nagyon várta a fejleményeket, alig bírta ki azt az egy órát. Egész végig a kutatóintézet büféjében ült, s imádkozott Terrához, az egyetlen, igaz, élő istenhez, hogy sikerüljön az időutazás. Végre letelt az egy óra. Dr. Zeppelin már rohant is a 223-mas szobába, s be is indította a gépezetet, majd megjelent a kapszula. A professzor odarohant a kapszulához, s izgatottan kinyitotta az időgép ajtaját. Nagyon megijedt attól, amit látott. Juicy elterült a kis székben, s teste tele volt véres, hólyagos fekélyekkel. - Terra istenünkre, mi történ, kedvesem? – sopánkodott a férfi. - Nem 2007-be mentem, hanem 2447-be… - De akkor is, mi történt veled? – a doktor még mindig nem bírta felfogni azt, amit akkor látott. - Nem emberek élnek ott, hanem gyilkos polipkarú-humanoidok! Mindenkit megölnek, aki ember! Nem szabad odamenni! – a lány beszéde nehézkes, zötyögő volt, s látszott rajta, hogy a könnyeivel küzd. - Miért tették ezt azok a polipkarú-humanoidok? – kérdezte az orvos izgatottan. Talán nem is érdekelte már annyira, hogy az előtte fekvő lány élete perceken múlhat. - Mert az emberek másak lettek, mint most! Teljesen a feje tetejére állt a világ! Az ottani “kloridok” azt mondták, hogy 2 év, és végleg megsemmisül a Föld… Már csak 222 évünk van hátra professzor úr! – a lányra erős fájdalmak jöttek, de még élt… - Mik azok a “kloridok”? - Ők jósok és tudósok egyben… A legmegbízhatóbbak. Azt is megjósolták, hogy én ma odaérkezem hozzájuk! És több százan álltak a földet érésem helyszínén! Ááááhh! – Juicy a fájdalomtól nagyot üvöltött. - Miért? Még mindig nem értem! Miért üldözik az embereket? Miért bántak el így magával? Hiszen maga nem tett UGYE semmi rosszat? - Nem, persze hogy nem tettem rosszat! Tudja azt ön is, hogy a kormány sokmindent támogat, de ezek olyan dolgok, melyek ártanak a Földnek, bár a kormány azt mondja, ezek szolgálják a népet… Ez nem így van! És emiatt 222 év múlva, mi, emberek fogjuk megölni ezt a Földet! – ez volt a lány utolsó mondata. Ezt is zötyögve mondta, még talán küzdött a sorsa ellen…