|
A Hall szembe mondva
 A Hall szembe mondva
rzem, hogy folyik a vrem.
Persze, hogy rzem!
rtem, hogy mennem kell.
Persze, hogy rtem!
rzem, hogy testem, fagyos, hideg.
Persze, hogy rzem!
Mgis az arcodba nevetve
Ellklek messzire,
Azt mondom; menj mr innen!
Hagyj mr engem!
Hiba rglak, hiba tlet -
Mit szmt az neked?
Az tseket, rgsokat n kapom meg,
Vrzik orrom, rzem,
De nem trdk vele! Mi ez nekem?
Ers az n lelkem!
Csak kibrja mr e kevs szennyet!
Ereim vgva, csontjaim trve,
De mi ez nekem?
Szenvedek! S? rdekel engem?
Mert ha rdekel,
Attl csak mgjobban trik lelkem!
Hnyok, klendezek - mit szmt ez?
Lehet nincs ki nllam jobban szenvedne!
Srok, botladozok, de jra felkelek!
S ha ki nem is egyenesedem,
Tudom, egyszer sikerlhet! Felegyenesedem!
De ha mgse..?
Akkor is felemelem fejemet,
S ltok majd mindent!
Mindent, mi az n letemben nincsen!
Jt s szepet!
S taln majd krdezem nma percekben:
Ezek n letemben nincsennek?
S tudni fogom mirt nem!
Mert akkor, ott, nem lltam fel!
S lehet bbor koporsm kivet magbl,
S a savas es marja brm,
Akkor haljak termszetesen Hallt,
Egy nedves fvn.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
