III. fejezet
III. fejezet
A három isten egy-egy széken ült. Leah és Sheran ismét veszekedtek:
- DE nem az én átkom volt! Miért nem vallod be, hogy te tetted, Sheran?
- Mert nem én voltam!
- Hát persze, hogy nem te! – szólt közbe Raia. A másik két isten ránézett.
- Ezt hogy érted Raia? – kérdezte kissé furcsállva Leah.
- Úgy, hogy ezt az átkot én olvastattam rá a háborútokra. Így egyikkőtöknek sem lehet se baja, se java.
- De, ha meghaltak, akkor hová kerültek? Az én birodalmamba biztos nem! – értetlenkedett Leah.
- Igen, mert ők egy olyan helyre mentek, ahova a te kezed sem ér el!
- Mi az, hogy az én kezem sem ér el? Akkor ilyen hely nincs!
- De van!
- De az lehetetlen! Ilyen hely nem létezhet!
- DE, létezik.
Fairlight lépett be a terembe. Raia rögtön hozzászólt:
- Fairlight, barátom! Köszönöm, hogy elvégeztetted azt a „kis varázslatot” amit kértem tőled!
- Hogy mi? Fairlight csinálta ezt?
- Igen Sheran. Én. sajnálom, de ennek így kellett lennie – válaszolt a napisten.
- Ezt hogy érted? Miért mondasz ilyet? – csattant fel Leah.
- Nehogy azt mondjátok, hogy csak azért a pár liliomért és néhány lényért háborúztatok! Szerintem mindenki tudja, hogy már régóta ki akarjátok deríteni, hogy ki a jobb.
- S mi erre meg is hoztuk a válasz! – kapcsolódott be Fairlight.
- Igen és mi lenne az? – kérdezte Sheran.
- Igen, erre én is kíváncsi lennék! – szólt Leah.
- A válasz nem más: Minden isten nagy, de csak a maga területén.
|