Vámpír-Szenvedély
Mellettem állsz, mégsem téged látlak, Nem csapja orromat parfümöd illata. S mikor szemedbe nézek - nem látlak téged. Mert bennem, agyamban - egy dolog élhet...
Mellettem fekszel, de nem ölelsz át. Pedig te zendíted szívem gyönyörű dalát! Csak nem mutatom ki neked! Mertha átöllelek, Bennem egy új, örjöngő, démoni lény felébred!
Megéreztem szíved, majd véred ízét, Kiszívtam gyenge tested minden erejét! Sajnállak téged, drága asszonykám! De a vámpír-szenvedély örök, ám!
|