Ülök ablakomban,
Meleg levegő csapja arcomat,
Szemem gyengén lehunyom,
S egy fiúra gondolok..

Hosszú fürtjeit fújja a szél,
Szemeiben a csábítás tüze ég,
Arcára egy mosoly villan,
Mikor engem megpillant.

Én mint egy letámadott,
Mozdúlni se bírok!
Őt nézem minden percben;
Már biztosan észrevette...

Köszön rám, de én csak állok;
Börömön szeme tüze pattog...
Nézésétől szabadulni nem tudok,
S ki tudja, talán nem is akarok..

Kiszáradt a torkom,
Szám sem mosolyog,
Csak állok, mint kit szíven lőttek,
Óh, egek! Mikor menekülhetek?

Álmomból a csengő felriaszt,
Leszaladok, kinyitom ajtómat,
Majd szólalani meg sem tudok;
Eljött hozzám s randira hívott!