Kalóz-szerelem
2006.12.22. 11:16
Kalóz-szerelem
Hiába dúlt hatalmas vihar a tengeren, a szárazföldi patkányokat nem zavarta - ők táncot jártak, ünnepeltek. Észre se vette a sokaság, hogy nem is messze tőllük, egy hajó kötött ki! Méghozzá egy kalózhajó! Az Éjjeli Vadász büszkén viselte fekete, halálfejes zászlaját, s méltóságteljesen ringatózótt a tenger hűsítő hullámain. Egy hosszú, szőkés-barna, ápolt férfi lépett elő a kabinjából - Joe kapitány. A férfi végignézett legyénységén, majd megigazította magán puccos gúnyáját, majd így szólt az előtte felsorakozott emberekhez: - Legények! Ott, a szigaten - itt a tőllük nem messze lévő kis fényekre mutatott: - Most, ebben a pillanatban mulatoznak, így észrevétlenül el tudok köztük vegyülni! Egyenlőre csak én megyek, ha kevés az őr, vagy mind részeg, intek nektek, hogy jöhettek-e vagy se! - majd egy fél óra múlva ismét a szárazföldön járt lába. Figyelmesen megfigyelte az őröket - nem volt szerencséje. Sokan voltak, s mind józan volt. Figyelme hirtelen a fehér népre terelődött. Egy csinos kis felszolgálólányt kezdett el követni. A lány észrevette, de csak ránevett, a fiú sokáig követte, mígaddig, amíg egy hatalmas, zsúfolt terembe nem értek. A fiú megállt, majd körülnézett. Szeme ismét egy nőn akadt meg. Teljesen lehengerelte a lány látványa. Fiatal, csinos, szép, mosolygós, a bőre pedig olyan fehér, mint a tej. Joe egy ideig egy sarokban állt, s a lányt figyelte. Figyelte, ahogy a szája mozog, ahogy néz, ahogy nevet, ahogy a haját igazítja meg, ahogy férfiak hada támadja le, de mégis Ő olyan közömbös hozzájuk. Hirtelen lágy muzsika dallama szólalt meg, s a nagy zsúfoltság hirtelen egy rendezett sorrá vált, mindenki táncolni kezdett. Joe még akkor is a sarokban állt, de eldöntötte, hogy cselekedni fog. Mikor lejárt a szám, odalépett a lányhoz, meghajolt, s nem is figyelve egy aggastyánra, aki szintén a lány társoságát kereste, megszólította a szépséget: - Szabad egy táncra? - majd a lány pukkedlizett neki, s táncolni kezdtek. Bárki lépett melléjük, hogy a lányt táncba vigye, Joe nem engedte karjai közül. Egész végig egymás szemébe néztek. - Szabad a nevét megtudnom? - mondta végül a lány. A fiúnak elakadt a lélegzete. A lánynak gyönyörű hangja volt. Sose hallott még ennyire szívhezszólót, vagy ennyire szépet. Megállt, meghajolt ismét a lány előtt, majd így szólt: - Sajnálom kisasszony, ha faragdtan voltam, s nem mutatkoztam be! A nevem Joe Saalt! S ha szabadna megtudnom az önét? - Emily.. Emily Rose.. - Megengedi? - majd a lány a fiúba karolt, s kisétáltak a teraszra. Egy ideig csak a szelet élvezték, majd Joe hirtelen megszólalt: - Talán faragatlannak tart kisasszony, de megkérdezehtem hogy házas-e, vagy van-e már férj-jelöltje? - Nem tartom faragatlannak.. Nem. Nem vagyok házas, s bár sokan udvarolnának nekem, nem lehetek akárki felesége.. - Nem? - Nem.. Tudja.. Az apám.. A város kormányzója.. - Oh.. Értem.. Tehát, fontos, hogy jó férje legyen! - Igen.. S magának? - Nekem? - Igen.. Van felesége, vagy mennyasszonya? - Nem.. De keresem még a nőt.. - majd itt Emily-re nézett. - Emily kisasszony, bár nem is ismerjük egymást.. Ne haragudjon, ha gyors lennék, s talán ezt az apjával kellene megbeszélnem, de mondja csak.. Ha úgy adódna.. Hozzámjönne feleségül? A lány egy percig csak habogott, majd így szólt: - De kérem, Mr Saalt! Nem kérheti hogy egy tánc után erre válaszoljak is! - Nem.. Igaza van.. Tényleg nem.. sajnálom! - majd a ismét meghajtotta fejét. A lány hirtelen megremegett: - Miss Rose, csak nem fázik? - Nem.. - majd ismét megremegett: - S kérem szólítson csak Emily-nek! - Rendben.. Akkor én magának lehetek csak Joe? - majd a lányt magához ölelte, s magyarázatként így szólt: - Sajnálom Miss Rose, de nem nézhettem tovább, ahogy remeg! - Kérem.. Emily.. - majd a lány közelebb bújt a fiúhoz. Joe hirtelen megragadta a lány állát, s veszélyesen közel húzta a sajátjához. - Ezért ne haragudjon rám, kérem! - majd amilyen szenvedélyen csak tudta, megcsókolta a lányt. Érezte, ahogy Emily szíve ver, majd ahogy ismét megremeg, amikor a derekát átfogva közelebb simítja testét testéhez. Ki tudja meddig tartott az a csók.. egy másodpercig, de lehet hogy egy óráig. Nem érdekelte őket az idő, mert az megállt, vagy túl gyorsan szaladt. Mégis, mikor ajkaikat szétválasztották egymástól, egy percig csak ketten voltak. - Holnap el kell hajóznom.. - mondta végül Joe. A lány szája nyitva maradt, majd egy könnycsepp görült le az arcán. Joe átölelte, majd így szólt: - De ne aggódj! Minden héten eljövök hozzád! - majd magához ölelte a lányt. Joe be is tartotta ígéretét. Minden héten 1-2 meglátogatta a lányt, s olyan is volt, hogy Emilyt vitte fel hajójára. Igaz, olyan csak egyszer fordult elő. Teltek, s múltak az évek, a szerelem nem lappant, hanem csak nőtt mindkettőjük szívében. Bárkit láttak, öleltek, mindig a szerelmük arcát látták, s ölelését érezték. Emily apja lányát midnig férjhez akarta adni, de a lány mindig megnyugtatta apját, hogy Joe egy "remek parti". 5 év múlva Joe kopogtatott Emilyék ajtaján egy hatalmas rózsacsokorral, egy jó minőségű borral, s zsebében ott lapult egy cseppnyi kis doboz, benne anyja jagyzési gyűrűjével. A rózsacsokrot Emily anyjának szánta, a bort apjának, a gyűrűvel pedig meg akarta kérni a lány kezét. Meg is tette. Emily boldogan igent mondott neki. Joe, Mr Rose kérdéseire elmondta, hogy egy hajón dolgozik, s ők az "igazságot" szokták képviselni. Emilynek persze elmondta már korábban, hogy az Ő "igazságot képviselésük"-et a legtöbben csak "kalózkodásnak" nevezték, de ez nem érdekelte a lányt. Pont ellenkezően. Vonzotta Őt az ilyen dolog. Teltek múltak ismét az évek, majd Joe és Emily hatalmas lakodlamat csaptak. Hagyományosan, egy hajón tartották meg.. Emily és Joe azóta is együtt járják a tengerek, s talán ha meg is halnak, azt is tengeren fogják tenni. De bárhol is járjanak, testben s lelékben, mindig együtt lesznek, mert szerelmük hatalmas erővel bír.
|