II. fejezet
II. fejezet
Eljött a nap. Sheran a nappal kelt s rögtön a tisztásra sietett.
Rengeteg lény sorakozott fel, pedig Sheran a harcolást önkéntes haderővel gondolta.
Körülnézett, s boldog volt, hogy ennyi lényt lát.
Azok térdre borultak előtte, s hangosan imádkoztak hozzá.
Sheran elégedett volt, mégis néha lopva körülnézett, hogy hol marad Leah.
Nem kellett sokat várnia. Három fekete lovassal az élen megérkezett a sereg.
Sheran felmérte őket. Sok erős, s néhány gyenge lényből állt, de nem voltak túl sokat. Körülbelül ötszázan. Sheran csapata ennek a kétszerese lehetett. Az istennő elindult valahova, ahol biztonságban lehetett.
Azt még hallotta, hogy néhányan felkiáltanak, s az „éljen Sheran s a földanya”, illetve „Mindent Leahért és a halálért”.
Az istennő megállt, s leült egy bokor tövénél. Kezével betemette arcát.
Halotta, hogy a visszavonulás elkezdődött, s halotta a halálsikolyokat is.
Leah a halál kapujában állt, s várta az új halottakat, akik őt fogják istenként tisztelni.
Eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen képet vághatott Sheran, amikor meglátta a seregét.
Már fél órája ott várt, s még mindig nem jött senki sem, egy öreg Orgling Máguson kívül, akit rögtön meg is szólított:
- Hé, te orgling! A csatából jössz?
- Én? Miféle csatából?
- Hát a köztem és Sheran közti csatából…
- Én nem. Én… hát én… meghaltam… egyszerű halál volt…
Leah egyre mérgesebb lett.
- Ez biztos Sheran műve! Átkozott nőszemély!
Leah visszament Morganhoz, s így szólt hozzá:
- Morgan, van egy feladatod. Egy szívesség. Tudnál segíteni?
- Amikor csak akarod, nagyuram!
- Menj el a csatatérre, s keresd meg Sherant, s ha tudod öld meg! Ne foglalkozz mással, csak öld meg Sherant! Megértetted?
- Meg, nagyuram!
Morgan rögtön indult s nemsokára odaért a Békés tisztásra.
Körülnézett, de nem látta sehol sem Sherant. Belépett ő is a csatába. Néhány Gitonga és Acéldarázs rögtön rátámadott, s egy Vámpír összekötözte, s elhurcolta. A Megtért Vámpír megkereste Sherant.
- Úrnőm! – szólt az istennőhöz.
- Igen? – Sheran feléjük fordította a fejét – Morgan!? HAHA! Tudod-e te Vámpír, hogy ennél jobbat nem is tehettél volna?
- Igen, azért hoztam el úrnőmnek, mert tudtam, hogy úrnőm örülni fog neki!
Morgan lehajtotta fejét.
Sheran rögtön egy Posta-Gitongát hívott magához, elkezdte neki mondani az üzenet:
- Üzenet Leah istennek: Nálunk van Morgan, fogságban. Ha nem vonulsz vissza, akkor kivégezzük őt! Fújj visszavonulást azzonal! Egyébként, ha nem hiszed el, akkor nézd meg a saját szemeddel! Az üzenet feladója: Sheran istennő.
A Posta-Gitonga megismételte a levelet, majd elszállt.
Sheran büszke volt, s érezte, hogy övé a győzelem.
Intett a Megtért Vámpírnak, hogy kövesse, és hogy el ne engedje Morgant.
A nő rögtön a Békés tisztásra sietett.
Mikor kilépett a bokrok közül nem hitt a szemének. Mindenhol hullák, s ahelyett, hogy újjászülettek volna csak a holttestük maradt.
- Leah! Miért tette ezt? – a nő dühösen Morgan felé nézett.
- Nem ő tette, hanem maga! – válaszolt neki Morgan.
- Ez nem igaz!
- Tán nem tetszik a varázslatod eredménye? – Leah kilépett a bokrok közül.
A csata hirtelen megállt, s mindenki őket nézte.
- Nem az én varázslatom volt!
- Akkor kié? Az enyém?
- Igen, a tiéd, Leah!
|