Este gondolkodom

Nem is érdemes most szerelmem rámnézned!
Mert most se látnál semmi szépet... nem, nem...
Csak könnyezek, akár egy kisbaba...
Te előtted talán már meg is haltam..
Gugolok előtted, s térdedet ölelem,
S közben fekete szemfestékem befogja farmered..
Ne haragudj, kérlek! Annyi rosszat tettem!
S most.. most csak sírok itt neked... ne, ne, ne!
Soha ne hagyj el engem! Könyörgöm neked!
Túl sokat jelentesz ahhoz, hogy elmenj!
Csak könnyezek, pedig okom nincs is tán reá...
Úgy szeretlek téged! Oly nagyon! Úgy igazán.
S most csak könnyeim záporoznak.. nem, nem miattad..
Miattunk... mert olyan jó most minden! Túl jó a dal!
 
Nem hiszel nekem! Sem a dalomnak! Tudom... ott a szemed...
Mostmár felállok, felemelem fejemet, s szembe nézek veled.
Remeg a kezem... Nem, nem akarlak megütni téged! Persze, hogy nem!
De, most mégis felemelem a kezem, s megéreintem hűs arcodat. De ne!
Ne! Kérlek! Ne menj most el! Maradj velem! Maradj velem örökre!
Nem tudom mi mást mondhatnék neked! Tényleg szeretlek.. de tényleg..
S most lejárattam magam előtted.. hiába súgtad: semmi baj, kedvesem!
Ez nem fogja megnyugtatni soha a lelkemet! Nem... nem... nem... nem...
Leülünk ismét a padra.. Ó, az az áldott pad! S megint reád hajtom a fejem.
Tényleg szeretlek téged... Ha most el sem hiszed nekem.. tudom, hogy nem..
Rádmosolyogok csak, majd rögtön meg is csókollak, érzem a szerelmet! Ó, igen!
Ismét ugyanott vagyok. ISmét ugyanabban a mennyben... Igen... igen... igen...
De most mégsem tudok mozdulni... túl jó most teveled! Túl jó ahhoz, hogy elengedj!
Bár tudom, most ezt te sem gondolod.. Óh, igen... Óh, igen... Óh, igen, igen...