Gyönyörű vérem

Azt mondtad; szeretsz. De hazudtál!
Most nélkülled ázom; elhagytál.
Testem mossa a májusi eső,
Ki tudja hová, s meddig tart a lejtő.
Ne lökj vissza a szomorúságba, kérlek!
Fogd meg kezem, s sose el ne engedj!
Csókomnál, szememnél többet adni nem tudok!
Nem enyém a világ! Én is csak benne forgolódok!
Eressz, ha gondolod! Eressz!
Akkor fogod látni gyönyörű vérem!

Bekenem vele házad ajtaját,
hogy mindenki lássa: Itt járt!
Hogy Ők is tudják; hazudtál nekem!
S most, öngyilkos lesz drága kedvesed.
Csak mondd azt, szeretsz! csak mondd, látsz!
Nem kérek már többet! Csak téged, my love! (ejtsd: máj láv)
Tessék! Tegyél csak tönkre! Most is itt állok!
S epekedve várom, megváltó halálom.

Ne vess meg! Kérlek!
Csak szeress! Könyörgöm neked!

Gyönyörű vérem folyik végig az utcán,
Mossa eső, s végül elnyeli egy ház.
Nem látja már senki sem többet,
Se a vért, sem engemet...