|
Az öngyilkosok kárhozata
2006.12.22. 11:13
Az öngyilkosok kárhozata
Hideg nyári est volt, az eső is esett. A távolban cikázó villámoszlopokat lehetett látni,majd másodpercek mulva hatalmas robalyukat hallani. A város lámpái itt-ott pislákoltak, a közlekedési lámpák pedig sárgán villogtak. Rég elmúlt már éjfél, de a Nap még nem lépett fel az Égre.
Senki nem volt az utcán.. Senki, kivéve egy fiút, aki egy padon ült, s fölötte egy lámpaoszlop magasodott. Egy elázott képet szorongatott a kezében, melyen egy csodaszép lány volt. A kép a sok fogástól itt-ott már fakult volt. A fiú a lány gyönyörű mosolyát nézte, majd fejét hátrahajtota, s a fölé magasodó lámpát nézte. Zöld szemeit folyamatosan becsukták reflexei, ahogy az eső rájuk esett. Érezte, a kép kicsúszik a kezéből, bele egy pocsojába. Nem nyúlt utána, már nem volt neki olyan fontos, mint egykor.
Egy futó zaját hordta a kis park ahol a fiú ült, de nem figyelt fel rá. Hirtelen kinyújtózkodott, majd egy hatalmas fájdalom hasított a térdébe, s egy hatalmas nagy puffanást hallott. A lábához nézett. Egy fiatal, vékony lány ült a földön, aki megbotlott lábában, s elesett. Felsegítette, majd kisímitotta a haját az rcából. Hátrahőkölt a felismeréstől.Az a lány volt, a képen szerepelt. A lány lehajtotta fejét, majd ismét a fiúra nézett, aki hirtelen így szólt:
- Nem szadna ilyen későn itt járkálnod.. Valaki meg is ölhet...
- Misi, figyelj rám kérlek! Nagy hibát követtem el! Nem kellett volna.
- Hibát? TE? - a fiú felkacagott: - Te nem szoktál hibázni! Vagy már elfelejtett amit mondtál?
- NEM! Misi! Nézd.. Nem kellett volna elhagynom téged.. mert most jöttem rá hogy szerlek! - a fiú erre elfordította a fejét.
- Bolond voltam hogy randiztam veled..
- Misi! Ne mondj ilyet! Tudod hogy ez nem igaz..
- Két hét.. Eddijártunk! Te magad mondtad!
- Misi.. Kérlek.. - majd átölele a fiút, aki dúrván ellőkte magától.
- Hagyj békén!
A fiú elindult, a lány utánaszaladt, majd hátulról ölelte meg:
- Ne menj el, mert ha elmész, én meghalok!
- Én már meghtam! - válaszolta neki a fiú. A lány kezeit lehámozta magról, majd elindult hazafelé. A lány egy ideig állt, majd elkiáltota magát:
- MISI! - a fiú hátrafordult. A lány egy kést rántott elő kabátja mélyéből. A fiú 5 méterre állt , s nézte mit fog tenni.
- Megígértem neked, hogy nem leszek öngyilkos.. - a kést felemelte: - De már nem járunk.. - majd megfogta a kés markoltát, s elmosolyodott: - Isten veled!
Jéghideg áramlat járta át a testét, mintha jégtömbe fektették volna. Szemét behunyta, a kést még mindig fogta - még koporsólyában is. Annyirra bállt bálla a hullamerevség,hogy a temetkezévállalkozó semmit se tehetett ellene..
A következő dolog, amire lány emlékezett, az az volt, hogy a fiút öleli - ígéretét megszedte, öngyilkos lett, így arra kárhozatott, hogy minden egyes nap újra s újra átélje halálát...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
