Elhagyott kiválasztott

Mesém nem hosszú
Csupán egy rövidke történet.

Van úgy, hogy lázas estéken
Olyan, mintha egy angyal állna mellettem
Olyan ,mintha mindig fogná kezemet,
S azt suttogná "Holnap minden más lesz"

Hiszek neki. Elhiszem történetét.
Mert tudod, sokszor mesél.
Mesél nekem egy szebb jövőről,
Mesél minden jóról és szépről

Azt is mondta, az emberek rosszak,
Mert az évszázadok során megromlottak.
Azt mondta, tegyek mindent jobbá,
S akkor védelmemmé teszi szárnyát.

Azt mesélte, minden más lesz,
Ha a világ megismer engem.
Mert bennem rejtezik a jó,
Mely minden rossz tüzet elólt.

Hittem neki. Tudtam, hogy hihetek.
S bár e lázas estén elengedett
Tudtam, másnap ismét figyel,
Sohase lankad tekintete.

Van úgy, hogy őszi napon sétállok,
S néman a széllel dalolok.
Van, hogy a szél súg,
S a dal nem belőlem búg.

Tudtom, ilyenkor is e angyal énekel,
S hallom könyörög "A világot mentsd meg!"
De fejem nem koronázza mindig babér,
Mert van hogy a dal a süketségbe ér.

Látom, hogy látnak, s figyelnek is tán,
S közben azt gondolják "Miért nem hallom dalát?
Miben rejti néma tátogása böszme okát?
Énekeljen hangosabban, ha itt tart már!"

Mintha megvetnének... Gyász ruhám miatt?
Hol vagy e percekben, jóságos angyal?
Mintha elvesztél volna mellőlem,
"Hová bújtál, Angyal?" kérdezem.

Gyász ruhám miattatok vettem fel!
S ti pedig emiatt vettek meg?
Ó, Angyal! Hová tűntél mellőlem!
Már hangod is feledtem!

Hová tűntél Jóságos Angyal?
Már nem emlékszem se saját arcomra!
Már nem emlékszem se a te hangodra!
Merre jársz, te jó Angyal?

Ha hideg szél fúj, vagy eső ver,
"Hol vagy, Angyal?" sírva kérdezem.
De válasz sose érkezett.
Hol vagy hát, jó Vezírem?

Hát így jártam? Elhagyott kiválasztott lettem?
Ígértél nekem Kánoánt, s elhagytál engem?
S egy néma, lázas éjszakán lelkem elhagyta testem,
Messze vándorol már - Angyalom, lelkem! Hol lehetsz?