|
Dombok alatt
2006.12.22. 11:06
Keletkezés: 2005. Átjavítva: 2006.
Dombok alatt
Egy nő futott végig a Delejes Dombok árnyas fái alatt. Maga sem tudta, hogy merre fut, csak futott, ahogy a lába bírta... Egy hatalmas sakálember üldözte. Nemrég úgy gondolta az elf nő, hogy könnyen legyőzheti a bestiát, de tévedett. Megtámadta a lényt, s most Ő lett az üldözött az üldözőből.
Egy nagyobb fánál megállt, egyenes háta hozzásimult a fa göröngyös törzsez, még a lélegzetét is magába fojtotta, hogy zizegő köpenye ne súrolja a fát, s így elkerülte a legkisebb zaj csapását is, és hallgatózott. Nem hallott semmi neszt. A biztonság kedvéért felmászott a fára, s onnan nézett körül.
Nyugaton a Nap kezdett nyugovóra térni, s vöröslő színei kiemelték a nő barnás hajának színét, s szürke szemében még megcsillant az aranyló korong sugara. Odafönt, a lombok között a nő emiatt szebbnek is tűnt, mint általában. Figyelte, ahogy a Nap eltűnik Ötbánya felé.
Következő pillanat, amire emlékezett, az az volt, hogy a földön feküdt, s a Sakálember leheletét az arcán érezte. A szörnyeteg felette volt, készen arra, hogy megölje a lányt. Az erdei elf nő megfeszítette minden izmát, némán imádkozni kezdett isteneihez, s közben becsukta szemét. "Most vagy soha!" gondolta magában. Egy halott test hirtelen a fűbe huppant, lenyomatát ott hagyva.
A nő felállt, magtörölte véres tőrét, melyet a ellenfele gyomrába vágott, s melytől a bestia rögtön életét vesztette, majd ismét elrejtette megmentő fegyverét nadrágján lévő kis bőrtarisznyájába, s átkutatta az ellenfelét – ahogy sejtette. A sakálembernél ott volt az a híres gyűrű, melyet mindenki keresett – a Thrillioni áldás. Elmosolyodott, majd zsebre tette, s azonnal is indult Távolrév felé, hogy ott odaadja egy papnak…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
