Fekete k�nnyek

Viharos �jjelen,
S�t�t kis szob�ban,
Egy gyertya �g melegen,
K�r�l�tte minden m�s kietlen.
Kicsi f�nye most m�gis megvil�g�t
Egy ismeretlen arcot a s�t�tben -
Szemei a l�nynak v�r�sen �gnek,
Erein a sebek m�lyre vet�dtek,
Az �tkozott penge most is ott vankez�ben!
Vil�g s gondolatai messze elt�rnek.
De csitt! n�zd csak a szem�t!
Fekete k�nnycseppek g�rd�lnek lefel�.
Fej�t h�traveti, �jragondolja b�neit,
Eldobja a peng�t - nem v�gja t�bb� ereit,
Egy ford�tott kereszt fel� tekint, megford�tja ism�t,
Kereszt�nny� var�zsolja akkori s�t�ni �nj�t.
"Istenem!" im�dkozik v�res k�zzel, k�nnyes szemmel
"Adj nekem er�t, vagy vedd el �r�kk� �letem!
Tudom hogy nem a szenved�s�rt �ltem eddig sem!"
Lehajtja fej�t, nem tudja elrejteni k�nnyeit.
�rj�ng� s�r�s t�r ki az egykori �r�m romjain.
"Ments meg Istenem, s vidd a fekete k�nnyeket!"
ord�totta a l�ny megf�kezhetetlen.
"Vedd le r�lla a keresztem!
Vedd le, mert �sszeestem!
Adj nekem egy kissebbet!
K�ny�rg�m teneked!"
Majd im�ra kulcsolt k�zzel
n�m�n �r�kre �sszeesett,
Nyugodt, �r�k �lmot lelve..