II. fejezet



Eljött a nap. Sheran a nappal kelt s rögtön a tisztásra sietett.

Rengeteg lény sorakozott fel, pedig Sheran a harcolást önkéntes haderővel gondolta.

Körülnézett, s boldog volt, hogy ennyi lényt lát.

Azok térdre borultak előtte, s hangosan imádkoztak hozzá.

Sheran elégedett volt, mégis néha lopva körülnézett, hogy hol marad Leah.

Nem kellett sokat várnia. Három fekete lovassal az élen megérkezett a sereg.

Sheran felmérte őket. Sok erős, s néhány gyenge lényből állt, de nem voltak túl sokat. Körülbelül ötszázan. Sheran csapata ennek a kétszerese lehetett. Az istennő elindult valahova, ahol biztonságban lehetett.

Azt még hallotta, hogy néhányan felkiáltanak, s az „éljen Sheran s a földanya”, illetve „Mindent Leahért és a halálért”.

Az istennő megállt, s leült egy bokor tövénél. Kezével betemette arcát.

Halotta, hogy a visszavonulás elkezdődött, s halotta a halálsikolyokat is.



Leah a halál kapujában állt, s várta az új halottakat, akik őt fogják istenként tisztelni.

Eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen képet vághatott Sheran, amikor meglátta a seregét.

Már fél órája ott várt, s még mindig nem jött senki sem, egy öreg Orgling Máguson kívül, akit rögtön meg is szólított:

- Hé, te orgling! A csatából jössz?

- Én? Miféle csatából?

- Hát a köztem és Sheran közti csatából…

- Én nem. Én… hát én… meghaltam… egyszerű halál volt…

Leah egyre mérgesebb lett.

- Ez biztos Sheran műve! Átkozott nőszemély!

Leah visszament Morganhoz, s így szólt hozzá:

- Morgan, van egy feladatod. Egy szívesség. Tudnál segíteni?

- Amikor csak akarod, nagyuram!

- Menj el a csatatérre, s keresd meg Sherant, s ha tudod öld meg! Ne foglalkozz mással, csak öld meg Sherant! Megértetted?

- Meg, nagyuram!

Morgan rögtön indult s nemsokára odaért a Békés tisztásra.

Körülnézett, de nem látta sehol sem Sherant. Belépett ő is a csatába. Néhány Gitonga és Acéldarázs rögtön rátámadott, s egy Vámpír összekötözte, s elhurcolta. A Megtért Vámpír megkereste Sherant.

- Úrnőm! – szólt az istennőhöz.

- Igen? – Sheran feléjük fordította a fejét – Morgan!? HAHA! Tudod-e te Vámpír, hogy ennél jobbat nem is tehettél volna?

- Igen, azért hoztam el úrnőmnek, mert tudtam, hogy úrnőm örülni fog neki!

Morgan lehajtotta fejét.

Sheran rögtön egy Posta-Gitongát hívott magához, elkezdte neki mondani az üzenet:

- Üzenet Leah istennek: Nálunk van Morgan, fogságban. Ha nem vonulsz vissza, akkor kivégezzük őt! Fújj visszavonulást azzonal! Egyébként, ha nem hiszed el, akkor nézd meg a saját szemeddel! Az üzenet feladója: Sheran istennő.

A Posta-Gitonga megismételte a levelet, majd elszállt.

Sheran büszke volt, s érezte, hogy övé a győzelem.

Intett a Megtért Vámpírnak, hogy kövesse, és hogy el ne engedje Morgant.

A nő rögtön a Békés tisztásra sietett.

Mikor kilépett a bokrok közül nem hitt a szemének. Mindenhol hullák, s ahelyett, hogy újjászülettek volna csak a holttestük maradt.

- Leah! Miért tette ezt? – a nő dühösen Morgan felé nézett.

- Nem ő tette, hanem maga! – válaszolt neki Morgan.

- Ez nem igaz!

- Tán nem tetszik a varázslatod eredménye? – Leah kilépett a bokrok közül.

A csata hirtelen megállt, s mindenki őket nézte.

- Nem az én varázslatom volt!

- Akkor kié? Az enyém?

- Igen, a tiéd, Leah!