Menekülök

Mint valami sötét árny,
Futok végig az utcán,
Sehol egy szerencsétlen lélek,
Ki erre az utcára tévedt...

Futok, futok, tompán, némán,
Senkise néz mostmár énrám.
Leplemet a Hold-asszony világítja:
Könyörgöm hozzá - ne lepjen el a Világ mocska..

Elrejtőznék, de már nem tudok,
Hallom, hamarosan indulok...
Nincs ki integetne a peronról,
Hol vag kedvesem, miért nem szólsz?

Menekülök, csak tudnám mi elől,
Menekülök, csak tudnám ki mellől..
Fáj az Élet, fáj az Érzés,
Miért él bennem mindig kétség?

Oh, könyörgöm halljon engem az ÉG!
Vigyél fentebb Hold-anyám, kérlek! MÉG!
Nem akarok a Világ mocskában fürödni,
Nem akarok tovább menekülni!!!!