Csak ülünk kettesben a padon,
S én csengő szavaidat hallgatom.
Nem is figyelek az időre,
Nem érdekel.. Az jár úgyis későre...

Csak ülök melletted, Óh, kedvesem,
Csak gyengém megtámasztom fejemet
Erős, védelmet adó vállaidon,
Csókod még ott ég sebesen ajkaimon.

Megnémultam melletted,
Már szólni sem merek! Félek!
Nem, nem kedvesem, nem tetőlled!
Ne aggódj, hisz' én is szeretlek!

Csak félek félbeszakítani téged,
Mikor oly' boldogan mesélsz énnekem!
Csak hozzáddőlök, s alszom is már...
Mert ahol most vagyok, az az álomvilág...

Gyengén, szolídan átöllek törékeny kezemmel,
Orrommal végigsimítom orcádat - Szeretlek! -
suttogjuk egymás fülébe, s boldogok vagyunk
mi együtt, s már össze is ér homlokunk...

Beletúrok dús hajadba, friss illatú hajadba.
Te végigsimítod érzékenyen meleg hátamat,
Ismét megcsókollak, vissza te is engem,
Így élvezzük ezt az időtlen percet..