Ki tudja, hogy mit érzek?
Ki tudja, hogy mit kérek?
Ki tudja, hogy mikor jő?
Ki tudja, mit hoz a jövő..

Ő vajon tudja-e?
Ő vajon érzi-e?
Ő vajon félt-e?
Ő vajon sír-e?

Mert én sírok érte,
Órákon át, minden éjjel.
Ő, ha nem is szeret engem,
Nekem nagyon fontos lett!

S ha kérne tőllem,
Odaadnám neki életem,
Vagy bármint! Ha evvel
Őt tudnám segíteni előre!

Énekelnék neki,
ha madár akar lenni!
Öntönzném naphosszat,
ha növénnyé változna!

De ha a remény elhalványodna,
Szerelmem, újra-újra fellobbana!
Ha erősítené reményemet,
Soha el nem engedhetem!

Szabadulni nem tudok!
S szabadulni nem is akarok..
Ha tehetném, s enyém lennél,
Ígérem, soha el nem feledhetnél!

De nem vagy enyém..
S most elfelejtettél..
Teljesen megőrjítesz!
Nem tudom már mit tegyek!

Ha pillantás miatt is,
Becsukom fáradt szemeim,
Te rögtön ott vagy előttem!
Tudatod bennem: Szeretlek!

Mondd, most mit tehetnék?
Mit, hogy ha enyém lehetnél?
Reményt szavaid adnak,
De tetteid elbátorítanak!

S ha sírni nem is látsz,
S ha beszélni sem vágysz,
Akkor is tudatom veled:
Én már őrjítően szeretlek!