|
Az őrült lantos
Az őrült lantos
Miért nevet rajtam a sok bolond?
Nem értik meg, hogy ki vagyok...
Csak álluk előttük meredten,
S nézem, ahogyan csak nevetnek.
Fejüket, hasukat csak fogják,
mert más vagyok, mint a Világ.
Az eladó, az öreg, a tanár:
Bennem mind-mind mást lát;
Az eladő egy sötét alkatot,
Az öreg egy értetlen ifjúságot,
A tanár pedig egy elveszett nemzetet;
De mondd! Tényleg én vagyok mindez?!
Az alak! az Ifjúság! a Nemzet!
Nem, nem rajtam áll mindez!
Én elveszem, de ezek sosem!
Mindig lesz más alak, más ifjúság,
s más nemzet; majd megírja az újság!
Engem mind csak kinevetnek;
S nem értenek meg engem..
Más vagyok, nem tagadom!
Nem táncolok a bálokon,
Nem éneklek a zenepárbajon,
Nem lendítem mindig lantom,
Mikor a Hatalom ezt parancsolja!
Mi ez a hang a fejemben?
Miért lüktet engem szüntelen?
Csendesedj te hang! Nem értelek!
Halkulj! Ne kínozz tovább engemet!
MIért hallom még mindig nevetésetek?
Rég távol vagyok már titőlletek!!
A Kacajotok örökre elkisér...
Számból is kibuggyant a vér...
Megkaptam a sebet,
Mikor rajtam nevetetek!
Itt vagyok nektek! Haldoklok!
Ti vén, bolond, hitetlen papok!
Itt sírok előttetek.. Nem, nem látjátok!
De majd megérzitek, ha fellázadok!
Várjátok azt a pillanatot! Lelkem nyugtalan!
Nemsoká megszólal értem a Nagyharang!
Eltemetnek, de visszajövök!
Édes a bosszú a röhögökön!
Mindannyian előttem térdepeltek majd;
s kéritek; ne sújtson az a nagy kard.
De már késő! Végetek!
Mindannyiótokkal végzek!
Nem lesz kegyelem, mert
meglakol, ki rajtam nevetni mert!
Fogd be a szád, te vén öreg!
Látod, mivé vállt ez a nemzet?!
Vak vagy, te sznob tanár!
Többé nem húzok miattad tallárt!
Lesújtok majd mindannyíótokra,
hogy jobban meg ne bolonduljak...
(Ja, ez egy helyzet-dal, mielőtt azt hinnéd, hogy mindenféle gyilkos képzelgésem lenne :D!!!)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
