Angel's Holocaust

Nagy volt a vigadság a mennyben,
Angyalnő állt talpig hófehérben,
Mellette kedvese, esküvőre készülnek,
Mióta szerelem lobbant szívükben.

Mosolyognak egymásra, sugárzik a szerelem,
Nem kell most ide se kard, se kegyelem,
Övék már a világ, övék már az élet,
Nincs erő, mely ez virágot kitéphet!

Nagy a mosolygás, nagy az éneklés,
Nem vendég a lakodalmon az éhezés!
Táncol az ara, s vele a vőlegény,
Táncuk együtt soha véget nem ér!

A lakodalmon hirtelen nagy bú kerekedik,
A vendégsereget az őrök messze elhesegetik.
Jött a parancs - Pakolni, majd indulni!
Boldogságból egyenest a Halálba veszni.

Bűnös! - hangzott az alaptalan ítélet,
S száz meg száz angyal fejet vesztett.
Maguk sem tudták miért ontják vérüket,
De ha a vád megvan, akkor menni kell.

Ott áll az angyal ara,
Férje kezét szorongatja.
Nem mer szegény szólni sem,
Egynapi házassága rongyá lesz.

Elfutni nem lehet, biztos akkor is a halál.
Inkább itt maradj! Talán valaki majd meghálál..
Egymásra néz a szerelmes pár,
Útjuk a Halálba elindult már.

Folyik messze az angyal-vér,
A porba hull a sok-sok kéz,
Eső áztatja a Földet, de
Nem mindennapi eső ez!

Vérvörös cseppjei marja az emberbőrt,
Ammerre cseppje esett, mindenhol állatdög.
Mily' hatalmas a pusztítás a mennyben,
Akkora a halálozás itt, a Földemen.