Volt szerelemnek

Van egy fiú aki szeretett,
De te őt nem szereted,
Furcsa az élet,
Hogy ilyet hozott neked.
Hiába keresed,
Nem találod lelkedet,
Lelked nyugodtságát neked kell elnyerned,
Szereted az életed, Szereted a szerelmet,
Ilyen az élet, hát, SZERESS, KERESS!

Keress! Ha megtalálsz, akkor,
Keresd lelked kapuját!
Ha megleled lelked kapuját,
Nyerd meg hatalmát,
Járj a hatalom útján,
Szeresd, de ne utáld!
Nem kellek neked, érzem, hát,
Ne küzd le lelkünk távolságát!

Ugye hallod-e édesem?
Neked szenteltem életem!
Hisz, ez csak természetes,
Mert én téged szerettelek.
Most már új utakon lépkedek.
A te lelked legyöngült-e?
Lelkem legyöngült már régen.
Küzd le magányod, és éld életed.

Kérdésem van még feléd lelkem:
Szeretsz-e? Szeretsz-e?
Szép vagyok még neked?
Sajnálatból érdekellek?
Hangodból hallom nem.
Tudd meg, párszor már összetörted szívemet.

Kellek még neked?
Hangodból hallom nem.
Eltörpültél mellettem,
Te is kérdezted: Szeretsz?
Válaszolok neked: NEM!
Már nem küzdök érted,
Már nem kellesz nékem.
Egy új embert keresek,
De nem benned.

Én kértelek: Ne szeress!
Ellentmondtál nekem,
Sajnálom, de bűnhődnöd kell,
Mert én már nem szeretlek.
Hiába, egyszerűen nem kellesz.
Nem kellesz, Nem szeretlek.
Hiába minden, nem szeretlek.
Nem kellesz nékem,
Mert új útra léptem.

Állj fel, és menj el,
Kérlek téged, azonnal menj el!
Nem szeretlek, te se szeress,
Nekem már nem kellesz,
Eldobnád magadtól lelked?
Én sem dobom el lelkem!
Neked csak egy csók kellett,
Nekem az egész élet.