Egy éve már...

Egy éve már, hogy elmentél,
Egy éve már, hogy itt a tél.
Egy éve már, hogy meghasadt szívem,
Egy éve már, hogy magányban élek.
Egy éve már, hogy kísértem koporsód,
Egy éve már, hogy nem zengesz altatót,
Egy éve már, hogy messze tőled élek,
Egy éve már, hogy a madarak másként zenélnek.

Egy éve már,
hogy árva madár
A temetőben, a fán
Vígan ugrabugrál.

Egy éve már,
hogy ez a madár
A temetőben, a fán
Örök társammá vált.

Egy éve már, hogy nem vagy itt,
Egy éve már, hogy járod a szél útjait.
Egy éve már, hogy nem jött a tavasz,
Egy éve már, hogy folyton hiányollak.
Egy éve már, hogy könnyezek,
Amint valaki felőled kérdez.
Egy éve már, de emléked nem fakul,
Egy éve már, hogy szívem gyászol vadul.

Egy éve már,
Hogy üres a ház;
Fagyos szél járja át
Minden egyes járatát.

Egy éve már,
Hogy sír nagyanyám,
S nem kérdem már apám:
„Mikor jön nagyapám?”

Egy éve már, de most is könnyezek,
Egy éve már, de felszakadtak a régi sebek.
Egy éve már, de nem feledlek,
Egy éve már, s még mindig szeretlek.
Egy éve már, s hiányod egyre erősebb,
Egy éve már, de folyton téged kereslek.
Egy éve már, de néha elfelejtem;
Néha még most is kereslek.
Egy éve már mindez, s
Hiányod enyhíthetetlen...