Megint itt fekszem előtted,
Vérbe fagyva.. nevetséges!
Mindig te versz össze..
Ezért szeretve gyulöllek,
Te mocskos, rohadt szerelmem!
Most is miattad könnyedzem...
Érzem, ahogy hányat a tenger..
Ments meg, könyörgöm, engem!
Egyszer fent, s egyszer lent..
Miattad vesztettem el mindenem..
Szeretlek, mégis gyülöllek téged..
Ne bánts, csak szeress! Ne verj meg!
De miattad folyton csak szenvedek..
Sírok.. folyamatosan.. ne tedd ezt!
Nagy nehezen felállok, de rögtön már te
egy hatalmas pofont lekeversz nekem,
s én ismét a földre esem..
Hánykolódom a tengerben..
Ne bánts tovább engem!
Engedd, hogy szeresselek!
S emiatt ne vess meg engem!
De szerelmemet te nem érzed..
Most is csak én epekedem érted..
De pedig.. csak nevetsz, s versz.
Ments meg engem, kérlek téged!
Ne hagyj hánykolódni a tengerben!