16 évesen
16 évesen
Azt mondod, csúnya mi vagyok, Mert nem értesz meg, s nem is akarod. De mondd! Mit tudod te, Hogy mit éltem át, E kevéske időn át? Mit ért nekem pár szó? Mit érezhettem akkor, Miért vágtam ereim, Miért hagytak el ismerőseim. Ismersz - ezt mondod, De mekkorát hazudsz! Nem ismersz se te, se más! S nem is kell, hogy beskatuázz, Mert azt sokan megtették már. De akkor még őkse tudták, Hogy ki ez a lány. Nem is kell tudniuk. Némaság vagyok, mi itt honol. Ordítás vagyok, mi itt megszűnik, Lépés vagyok, mit a szél messze visz, Csók vagyok, egy szerető ajkain, Pillantás vagyok az öröm mámorain.
"Fiatal vagy még ezen gondolatokra!" - mondják nekem, de komolyan ők se gondolják. Nem értik mit érzek, nem is kértem rá őket, Elég ha csak én értem mi miért van, Elég ha csak én tudom miből lesz a holnap, Elég ha csak én gondolok, csak én érzek, Elég ha csak én Halok és csak én Élek.
Lenéznek s kinevetnek, Mert Ők idősebbek. Azt gondolják, tapasztaltabbak! Jajj, jajj! Dehogyis! Nem azok! Csak Ők gondolják magukat annak! S miért? Mert már láttak hamarabb, Sírtak hamarabb, éreztek hamarabb, De átélték ugyanazt? Dehogy élték, dehogy élték! Fogalmuk sincs én mit érnék, Ha Életem nem mondott volna "nem"et Mindegy egyes apró, pici kérésemre!
Lehet, persze hogy lehet, hogy baj van velem, lehet! Talán, rosszul élem az Életem, Talán, rosszul fogom fel a Helyzetet, Talán, könnyebb sírnom mint neked, Talán nem tudok nevetni se többet. Más vagyok mint Te, akár 16éves, akár nem, Ez vagyok én, vagy elfogadd, vagy nem.
|