N�m�n j�rt az utc�n. Hideg volt, �sszeh�zta a kab�tj�t. T�volr�l mintha ismer�sei alakj�t l�tta volna - nem igaz�n ismerte �ket, nem is akarta tal�n. Szemeib�l a fest�k vastagon folyt lefel�, k�nnyei most�k a szemeit, melyek mostm�r v�rv�r�sek voltak. Elment az emberek mellett, akik �lszent�l megb�mult�k, s azt k�rdezgett�k maguk k�z�tt: Mi baja lehet? ����.. Biztos rossz jegyet kapott! - hazugs�g. Sose kapott rossz jegyet. Ami aggasztotta, az mag�n�lete volt. Az a "mag�n�let", amit ut�lt. Sz�vb�l ut�lt. Nem mindig. Voltak kiv�teles pillanatok, amikor nem ut�lta az �let�t.
Ahogy �gy ment tov�bb ism�t s�rni kezdett, zokogni. Hatalmas teher volt a sz�v�n. Kevesen vehett�k �szre, de a kez�ben egy kis oroszl�nt szorongatott - sz�m�ra ez a kis pl�ssfigura rettent� �rt�kes volt. S most.. m�gis.. mindig a sz�ve felett hordozta, most m�gis rettnet� nagy f�jdalmat okozott neki ez a pl�ss.
Rettent� cs�nya dolgok jutottak az esz�be. K�nny�teni akart f�jdalm�n -  b�rmi �ron. Egy aut� sz�guldott el mellette, rettent� k�zel. Felemelte  fej�t, majd az aut� ut�n n�zett: Mi lett volna ha az aut� el�tn�? Kih�z�dott az �t sz�l�re. T�bben meg�lltak, majd tov�bbmentek mellette- mind l�tta mire k�sz�l. Hirtelen ism�t j�tt arra egy kocsi. A sof�r azt  hitte, hogy a l�ny �t akar menni az �ton, az�rt nem lass�tott le, pont ellenkez�leg - felgyors�tott. A l�ny erre v�rt. Hirtelen egyenesen elindult az �t k�zebe fel�, s m�r majdnem az aut� sz�l�hez �rt volna, amikor egy k�z visszar�nd�totta:
- Johanna! Mit csin�lsz? - gy�l�lte ezt a hangot. Gy�l�lte.
- Eressz! Engedj el! Hagyj�l! - ki�ltotta a l�ny, egyre halkabban.
Hirtelen megfordult, s arc�t a fi� v�ll�ba f�rta, �gy zokogott tov�bb. A fi� szorosan �t�lelte, k�zben visszah�zta a l�nyt a biztons�got ny�jt� j�rd�ra. Hirtelen egy rettent� alacsony l�nyka futott oda a l�nyhoz:
- JOHANNA! JOHANNA!!! - amikor oda�rt h�rulr�l karolta �t a l�nyt, majd tov�bb zokogott: - Johanna! - s�rta tov�bb. A l�ny megfordult, lehajolt hozz�, �t�lelte, majd �gy sz�lt:
- Andi! Ne s�rj! �lek m�g!
- Johanna! �gy f�ltem!
- De itt vagyok! Nem kell agg�dnod! - az alacsony l�ny abbahagyta a s�r�st. Nagyon szerette a l�nyt, olyan volt neki, mint egy n�v�r.
- Az a l�nyeg, hogy �l.. - sz�lalt meg a fi�. A l�ny r�n�zett, s szemei megint k�nnyekkel teltek. A fi� nem sz�lt semmit, hirtelen meg�lelte a l�nyt, majd kicsit engedett szor�t�s�n, s m�lyen megcs�kolta. A l�ny szemeib�l ism�t k�nnyek t�rtek el� - a fi� miatt volt terhes a sz�ve, de a cs�kt�l, amit kapott, leesett �sszes terhe...