Búcsú az Élettől

Már sokat szolgáltam.. Mindhiába..
Most veszem kalapom, Viszontlátásra!
Én ide vissza többé nem jövök, ne várjanak!
Kedves volt önöktől, hogy házukba fogadtak!
Búcsút veszek önöktől, csókot dobok mindenkinek!
Ágyő önökkel, s köszönök végül mindent!

Visszatérek az én házamba,
Vissza az örök kárhozatba.
Leül majd az én ágyamra,
S kezemben ott a szöllő párlatja.
Nagyot kortyolok a vörös italba,
Mely most mocskos testem átmossa.
Nem kell értem se szó, se ima!
Köszönöm, de már minden hiába..

Ott van még a kés az asztalon,
Felveszem, "Ezen ne múljon"..
Nem kel sokat tennem,
éppen csak meglengetnem!
Már érzem a jéghideg vasat,
Melyet vérem felforral.

Mosolygok, de mily' mosoly ez?!
Könnyes, nehéz, s véres!
Óh, mondd Világ! Mit tettem?
Mostmár biztos: öngyilkos lettem...
Fogam összeszorítom; mit nekem élet..
Csak nézett volna reám néha Isten...
De nem, talán észre sem vett...
Vagy ha igen, nem keverem bele!

Bárgyú mosoly, nebáts könny,
Tisztán vére lap, s mocskos könyv..
Mind, mind hazudtatatok, becsaptatok!
Vagy nem? De a Világ már rég kitaszított...
Kelett nekem megszületnem, keleltt nekem Élnem...
Nem, semmi sem kötelezett, de én mégis Élhettem..

Hiba volt, vagy talán Áldás...
Nem tudom már...
De most, búcsúm véges,
Visszafordulnom nem lehet.
Viszlát hát Élet!
Búcsút veszek tőlled!