|
Trianon
Trianon
Áll az Anya némán,
Ott van a fájdalom határán.
Elvették tőlle szép Gyermekeit,
Elvették tőlle Felvidéket, s Erdélyt is.
Nem fájt nekik a fájdalmat látni,
Legyintettek "Majd megszokják ezt is!"
NEM! NEM! SOHA!
Visszaszerezzük az összes gyermeked!
Ne sírj, szép Anya!
Visszaszerezzük Erdélyt, s Felvidéket!
Ne sírj, kérlek, ÉdesAnya!
Röbbi gyermeked itt marad, megvéd Téged!
Mondd, ki volt, ki ezt tette, Anya?
"Trianon volt!" keservesen zokogta.
Megbosszuljuk, mert neked fáj!
S mi neked, nekünk is teher ám!
Kezeinket imára kulcsuljuk,
Ha kell, éjjeleken át imádkozunk!
Mert tudjuk, Isten velünk van!
S Ő jó, s igazságot ad!
Ne sírj, Ó, kedves Anya!
Tüntetünk már kántálva:
"Vesszen Trianon! Adjátok vissza a gyermekeket!"
S nem baj, ha most ez most néma fülekre lel,
Hisz' egyszer minden Álom valóra válik,
Ha kell, ezért harcolunk majd a Sírig!
Óh, Édesanyánk! Magyarország!
Kegyetlen, amit Veled tettek!
Magyarország, te kicsiny ország!
Nem kell más, csak ÉBREDJ FEL!
ÉBREDJ csak szépen, némán, FEL!
S akkor visszaszerezheted gyermekeid!
"Adj nekem erőt, Óh, Istenem!
Hogy a Gyermekeket visszaszerezhessem!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
