Ének a modern korról

Futnak az évszakok messze,
Évet pedig esztendő követ.
Véres éjjel mégvéresebbet ölel,
Hajítják az utcán a köveket.
Oh, anyám, rejts el innen!
Kérlek, anyám, ne fedd fel kilétem!

Messze vagyok én Budaperstől,
Messze vagyok én Szerelmemtől,
Messze vagyok én a zavargásoktól,
Mégmesszebb az Élő Haláltól.
Oh, anyám, rejts el innen!
Kérlek, anyám, ne fedd fel kilétem!

Ég a Pokol Tüze a Sivatagban,
Szerencsére innen messze van.
Kis országomnak igen sok a gondja,
Nincs is már ki gyógyírt hozna!
Oh, anyám, rejts el innen!
Kérlek, anyám, ne fedd fel kilétem!

S mikor a karhatlom ártatlant bánt,
S mikor ezek kiáltják, hogy hol fáj,
Az én szívem is belé sajog, mélyen,
Mondd, miért kell ártatlanoknak szenvednie?
Oh, anyám, rejts el innen!
Kérlek, anyám, ne fedd fel kilétem!

Háború kerekedik a fellegekben,
Oh, jajj, messze megy az én Szerelmem!
Jajj, de messze van az Aranykor!
A Vas kora elhatalmasodott..
Oh, anyám, rejts el innen!
Kérlek, anyám, ne fedd fel kilétem!

A gumilövedék ezreket arcon vágott,
S már ezrek kiáltják;Ott fáj! Jajj! Ott!
Lincseltek meg már tanítót is,
Jajj anyám! Hová kell menekülni?
Oh, anyám, rejts el innen!
Kérlek, anyám, ne fedd fel kilétem!

Örüljön, ki messze tájon raboskodik!
Bánat, aggódás - Ő szívét nem özönli!
Örüljön, ki nem látja már a szennyes Napot!
S nem kell fejére húznia az elrejtő kalapot!
Oh, anyám! Nincs ki felvállalná arcát!
Mindenkit már az Ördög a szennybe márt!

Ments meg anyám, hadd maradjak tiszta!
Ne kelljen rejtőznöm össze-vissza!
Nem kell hogy elrejtsd csúnya arcom,
Mert bármely csúnya is, én felvállalom!
Mégis kérlek, anyám, rejts el innen!
Könyörgöm, anyám, ne fedd fel kilétem!
Mert nyíltságom miatt üldözött lettem.