Tűnődés a múlt felett

Ablakon át nézem a Világot,
Onnan látom hogy ki jár ott,
Mondd meg mi történt velem,
Mondd meg hová lett életem?
A hideg szobámban ülök, ahelyett
hogy járnám az utcát, százat? Ezret.
Mondd meg mi történt velem,
Mondd meg hová érkeztem?
Hová lett régi létem,
Vajon mi lett velem?

A füstös kocsma nem fogad be,
A régi jó barát ma már nem ismer meg,
A mosolyok véres tekintetté váltak,
Mondd meg, nekem van bajom vagy a világnak?
Mi történt megint, hová lett régi énem?
Hová lett az a fiús,
hungarista lány,
Ki március 15-én
kokárdával az ingjén
Ivott barátaival a kocsmában?
S sose volt egymagában.

Mondd most miért születtek meg a könnyek?
Mondd meg, hol ronthattam el az Életemet?
Minden egyes nap nehezebb s nehezebb,
Néha a teher már elviselhetetlen.
Akkoriban is gondoltam már a Halálra,
De kibírtam, tűrtem, minden kiálltam.
S most, nézz rám, összetört egy lélek lettem,
Pedig hungarista lány voltam egy esztendeje!

Óh, mondd meg, mi történt velem? Hová tartok,
A végtelen fájdalomtól kísérve, a sziklás parton?
Minden egyes nap, s egy újjabb éjszaka,
Ki tudja hová szólít az éj szava?
Minden óra, minden percének szavát
Réges-rég tisztán hallom már.

Félek kilépni az utcára, az emberek rosszak lettek,
Tavaly, annyi mosoly volt, annyi szív, annyi szeretet!
Mondd meg kérlek, miért támadt ez az elhidegülés?
Miért nem találunk ma már jövőt, mosolyt, reményt?
Ma már félek megkérdezni,
Már félek talpra állni,
Tudva hogy ismét elesek,
S ismét a földön fekszek.
Fel sem eszmélek, ismét a földre löknek,
Óh, Istenem! Mi lesz így e nemzedékkel?