A Mag�nyt �lelve (avagy szer�ny szem�lyem �jabb lelki fokon)

Nem is tudom mi�rt �lelem nyak�t,
Vagy mi�rt ragaszkodom hozz�.
Nem is tudom m�r, hogy hol vagyok,
Vagy mi�rt nincs most se bar�tom.
Valahogy arra sem eml�kszem,
Hogy hogy is kezd�d�tt ez el.
Behunytam csak szemem, �t�leltem nyak�t,
S m�r csak hagytam hogy lelkem harapja �t.
Bez�r�dott az ajt�, s a mosoly kapuja,
S el�m hullott a boldogs�g hamuja.
Tal�n bele is t�rtam, b�zva, hogy ad �j er�t,
Vagy �jra�led, de lehet elker�ltem szemmemel �t.
Szob�m, mely r�gen parf�m�kt�l volt b�d�t�,
M�ra m�r a b�z lepte el, csatorn�b�l h�d�t�.
T�rsam, ha lenne is, meghalt volna m�r,
S most se l�tom, tal�n messze sz�llt
Mindaz a milli�nyi gy�ny�r� szemp�r,
Mely eddig nem engedett elveszni, de m�r
Nincsennek itt, hogy meg�vjanak,
�gy �lelve v�rom r�g Hal�lomat. R�g nem sz�l�t meg senki se,
Tal�n nem is ismerik a nevem,
Melyet egykor zengett �reg, s kisgyermek,
M�ra, mint �n is, az is feled�sbe meredt..
Ha s�rni is akarn�k, m�ra m�r nem j�n k�nny,
M�r mindd elfutott, m�r r�g mind ki�nt�tt.
A megszokott szavak, melyek r�gen mindennaposak voltak,
�, mondd meg! Mondd meg m�ra hov� rohantak?!
Hov� lett minden, minden, mi egykor eny�m volt?
Hov� lettek az �rz�sek, a k�nnyek, a mosolyok?
Semmiv� v�ltam, ki csak n�h�ny eml�kben �l,
Hagyom, hogy �leljem, de �gyis elvisz a sz�l...