A vámpírok legendája Vámpírok. Legenda vagy valóság? Mik is a vámpírok? Nem holt és nem élő teremtmények, melyek a halandók vérét szívva tartják fent szentségtelen, elátkozott létük. Egyesek szerint Káin unokái, mások szerint az ördög teremtményei, a többi ember pedig szimpla babonának tartja őket. De hogyan is alakult ki majd minden nemzet kultúrájában a vérivó szörnyeteg legendája? " A "vér az élet" olvashatjuk a Bibliában, majd a vámpirista regényekben is, például Bram Stoker Drakulájában. Őseink hite szerint a vér volt az élet alapja, és a vér elvételével és megivásával élethez juthatott a holt lélek. A Bibliában tiltja a vér elfogyasztását, és más kultúrákban sem szokás annyira vért inni. A görög irodalomban, pontosabban az Odüsszeiában. Odüsszeusz megidézi a holtakat, és egy gödörbe áldozati állatok vérét csorgatja, de a vitae-ből csak annak enged inni, (megelevenedni) akitől jóslatot vár. Görög mitológiában ott volt Lamia, Lydia egykori királynője, és Zeusz szeretője, aki gyermekeket evett és bármivé változhatott. És Ovidius Római naptárában is szerepel a boszorkány, másnévvel 'striga', aki gyermekvért eszik. (Striga: madárszerű lény.) a vámpírizmus legnagyobb áttörése az irodalomban, az 1760 as években kezdődött, mikor a miszticizmus és a babona újra fénykorát élte. Hittek a Rózsakeresztesekben, és mindenhol szélhámosok és különösen rejtélyes emberek nyüzsögtek. Mint a szélvihar söpört át ezen a korszakon Casanova, Cagliostro vagy St. Germain gróf neve, az alkímia, a kabala és más ehez hasonló dolgok. Ebben a korban keletkezett az úgynevezett "gótikus regény" amely a rémregények alapja. Az első igazi vámpírtörténetet doktor Polidori írta, s a vámpírt Byronról mintázta. Címe a Vámpír, s hőse Aubrey hipnotikusan kötődik Lord Ruthvenhez, a vámpírhoz. Ruthven megöli a szerelmét, majd feleségül veszi a húgát és ő is az áldozata lesz. Aubrey meghal és a vámpír tovább éli szentségtelen életét. A regény futótűzként terjedt, számos színdarab íródott belőle, és rengeteg másolata keletkezett, majd a Byronhoz hasonló megnyerő vámpírok kimentek a divatból és átvették helyüket a női vámpírok. Fekete haj és szemek, vörös ajkak és hófehér bőr. Néhány "Byroni" tulajdonságot azért megőrzött: magnetikus képesség, mellyel szinte hipnotizálja azt, aki ránéz. Először versekben, balladákban jelennek meg a különböző Lenórák és Auréliák, de Gautier novellájában Chiarimonda már egy férfifaló kurtizán. A romantikában még társadalmi szerep a volt jellemző vámpírizmus kultuszában, de a múlt század közepére ez már háttérbe szorult és a szexualitás, férfi és nő viszonya került előtérbe. Majd Le Fanu Carmillája lép színra bágyatag mozdulataival és különös, eddig nem jellemző tulajdonságokkal, például ki tud jutni zárt ajtókon, a távoli múltból kerül elő, és teste egy poros kriptában fekszik. Majd az összes fontosabb vámpírokra jellemző tulajdonság Bram Stoker Drakulájában egyesül. A regény megjelent számos kiadásban, majd felkerült a filmvászonra, amit a vámpírok ezután soha többé nem hagynak el...
Szóval akkor csak legenda? Ezt nem mondanám. Számos eset van mikor felnyitottak egy sírt a tudósok sem tudják megmagyarázni mitől friss még a holttest. A sírok felnyitása a középkorban volt leginkább divat, mikoris családtagjaik sírját nyitották fel, szívüket átszúrták karóval. A friss holttest ilyenkor megrándul, de volt rá példa, hogy felüvöltött. A szívet utána kivették, elhamvasztoták, a hamut vízbe keverték és megitták, de volt, hogy az egész testet elégették. Ebben a korban minden különös betegséget a vámpíroknak és más természetfeletti lényeknek tulajdonítottak. Talán volt benne igazuk. A lényeg, hogy sokan hisznek abban, hogy a vámpírok köztünk járnak, sokan pedig ezt ki is használják. Például megnyílik (vagy már meg is nyílott?) a Drakula park és rengeteg vámpíros tárgy kerül a piacra. Rengeteg érv szól a vámpírok léte ellen, de mégis van benne valami, ami megfogja az embert, és valahogy mégis valószínű a vérszívó démonok léte...
|