Semmi nem számít

Olyan messze, amilyen közel,
Úgy sírni, ahogyan nevezett,
Annyira zárva, mint nyitva,
Szeretni, s mindentől elvonatkoztatni,
De Ő nincs már velem..
Rágondolni nem merek..
Kértem, bízzon bennem,
De Ő nem mert, nem tette..
S mostmár semmi sem számít,
De néha-néha még hallom,
Ahogy csak nekem gitározik..

Nem nyíl többé a rózsa,
Gyökere el van száradva;
Nem locsóltam hetek óta,
Mióta elmentél a búcsúszóval.
Kértem hogy higyj nekem,
Most is hazugnak tartasz engem.
Soha nem vétkeztem, csak egyszer,
Mikor hagytam, hogy elengedd a kezem.
S már semmi sem számít,
De néha-néha még hallom,
Ahogy melletted fészkelődik.

Annyi jel utalt döntésedre,
Annyi hogy észre kellett volna vennem!
A szerelem elvakítja az embert,
Ilyenkor nincs mit észrevennem,
Ilyenkor csak te vagy, szerelmem!
Hónapok elteltek, jött a tavasz,
Szívem mégse talált vigaszt;
Itt bennem Ősz van, aratnak.
Mindjárt jön a Tél! Most is fúj a szél,
S a könnycsepp magától útra kél.
Mostmár semmi nem számít nekem,
Az se hogy mi lesz énvelem..

Mostis lángol még a szívem..
Oh, de mondd! mégis minek?!
Nincs már kiért lángolnia!
Mert te nem vagy, s az alkonyat
borult a lángok köré,
S Szívemet alkonyat ölelé,
Nem te, ki eddig ölelted...
Már semmi sem számít nekem,
Csak az hogy újra legyél mellettem!