Aznap éjjel nem szerelmének gondolatja
Hanem a Fájdalom vitte Őt álomba.
Aznap éjjel nem csók, hanem könny égett
Gyönyörű, tiszta, szűz, barna szemében.
Aznap Éjjel nem gondolt semmi másra
Csak a Halálra és Önmagára.
Aznap éjjel hagyta szívét odaveszni,
Aznap éjjel nem érdekelte már semmi.
Tudta, nem Ő hibázott,
Szerelme mégis mindent ráfogott.
Aznap éjjel tudta;
Övé már az örök kárhozat.
Aznap éjjel nem énekelt semmit,
Egész szobályában csak egy gyertya világít.
Aznap éjjel ez nyújtott neki csak reményt,
Mert rettegett - örökre elveszti szeremét.
Aznap éjjel meghalt volna
Rögtön, midőn éjfélt üt az óra.
Aznap éjjel mégis élve maradt -
Ki tudja, talán a holnap szépet hozhat.
Aznap éjjel törött szívvel, teli új reménnyel
Halt egy picit meg, s éledt újra fel.