Szerelmi méreg
Szerelmi méreg
Fáj, szúr, s éget, Meg fog ölni, érzem. Mert folyton kínoz engem, S sorsom ez lészen.
A szerelem, mi az? Örökre méreg marad. Kivül, belül, éget, mar, s sebez engemet.
S minek kell nekem a szenvedés? Minek kell nekem a kémkedés? Lesni, hogy merre jársz, S lesni, hogy mitől szállsz.
Minek kell, ha az is elmúlik egyszer? Minek lesz, ha túlságosan megszeretlek? Akkor már nem lesz visszaút, s nem tudod hogy álla hullámvasút.
Hát, elmondom minek kell: A pillantynyi örömnek! Mert nincs jobb méreg, Mint az átkozott szerlem!
|