Nincs visszaút, ha már elindultál,
Többé nincs pihenés - eddig aludhattál!
Búcsúzni sem búcsúzhatsz el!
Senkitől s semmitől - sosem!

Véres könnyeid felszívja ruhád,
A fehér blúzból lett vörös kabát.
Lehajtsd a te fejed - felnézned nem lehet!
Rosszabb ez az út, mint a gonosz-lelkek!

Felvágott ereid okozta hasító fájdalmak
Mit sem érnek itt már! Ez a kárhozat!
Ordíts csak, ordíts! Úgyse hall senki!
Ez út mellett lehetetlen bárkinek lakni!

Megszabadulni nem fogsz önmagadtól!
Mert azért jutottál ide - ez volt álmod!
A mélység hívott, s te mentél,
Ugorj, ha a pesti gyorsot meglelnéd!

Nem élheted túl önmagad, vagy sorsodat!
A világ örökre megszűnt számodra.
S egy fájdalmas, véres, halálos áron!
S már nem is tudnál állni két lábon!

Összeroskadtál az út felén, s letértél!
Szidnom kell téged! Ez igazán nem volt szép!
Egy égett husú kéz gerjedt ki haragodból,
S kitép szívedből egy véres darabot!

Felordítasz fájdalmadban; Jön még egy!
Hová is menekülhetnél öngyilkos lélek?!
Sűrű könnyek potyognak átázott szemedből,
S ebben a pillanatban esni kezd az eső..

Savas eső ez! Marja a bőrödet!
De te most csak jobban bőghetsz..
Nincs mit tenni! Tudhattad volna!
Végig kell járnod ezt az utat a Pokolba!