|
Az Angyal
Az Angyal
Odafnt a mennyben,
gy szlt Istenhez:
"Adj Uram nekem feladatot!
Elvgzem rendesen, megltod!"
Az r blintott, majd gy szlt:
"Rendben van! Hogy meglegyen falatod,
Adok n nked feladatot! Vigyznod kell
Egy igen-igen fontos embere!"
Az angyal blintott, majd nmn elszllt,
Hogy kitertse arra az emberre vigyzatt.
Nemsokra meg is lelte azt a lelket,
S vigyzott r, mg tehette.
Eltelt egy v, majd rgtn kett,
Elment a Mlt, s jtt helyette a Jv.
Az angyal mg mindig azt az embert figyelte,
Csak egyetlen egyszer lankadt el figyelme.
Meg is lett belle a baj!
Az ember hirtelen meghalt.
Angyal lehajtott fejjel llt az r eltt,
Mi lesz a bntets? Mit hoz a jv?
Az r haragosan gy szlalt:
"Megmondtam vigyzz r, Angyal!
S most lsd mi lett! Az embert meghalt!
Vtkeztl, te is tudod! Szmzlek a Pokolba!"
Mikor a Stn megltta, elmosolyodott
brgyn, kezt lelsre emelte, s gy szolt:
"Kedves bartom! Ht Isten jra bukott Angyalt kldtt ide?
Ht mi van vele? Nveli a Poklot? Meslj! Mi trtnt veled?"
Angyal elmeslte buksa trtnett,
Majd hallgatta Stn gonosz nevetst,
S mikor Stn abbahagyta a nevetst, gy szlt:
"Adj nekem te munkt! Megteszek brmit, tudod jl!"
Stn blintott, majd meslni kezdett:
"Van a Fldn egy igen-igen rtkes ember!
Re kell vigyznod! De vigyzz! Ha nem.."
Nem folytatta, de az Angyal megrtette.
Eltelt egy v, majd rgtn kett,
Elment a Mlt, s jtt helyette a Jv.
Az angyal mg mindig azt az embert figyelte,
Csak egyetlen egyszer lankadt el tekintete.
Az ember meghalt, orvgyilkossg..
Angyalt rgtn hivatta a Stn:
"Angyal! Mit tettl? Meghalt az ember!
Tnj el innen a szemem ell, te tehetetlen!"
Angyal visszaszllt a mennybe,
S krlelte Istent, hogy mentse meg:
"Vgd le szrnyaim, krlek!
Hadd legyek ht n is ember!"
Isten blintott, Angyal szenvedett,
De szrnyai mr ott hevertek mellette.
Megksznte Istennek, majd visszajtt a Fldre,
S azta is kztnk l, s vigyz rnk, oly' ersen.
Nem lankad tekintete, nem mond semmit sem,
De tudjuk, hogy itt van - a bartod! Nem?
Eltelt egy v, majd rgtn kett,
Elment a Mlt, s jtt helyette a Jv..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
