Arany Jnos - Rchel
Rchel
"Akkor Herodes... elkldvn szolgit, levgata minden gyermekeket, kik valnak Betlehemben... Rchel, siratvn fiait, nem akart vigasztalst bevenni, mivelhogy az fiai nem volnnak..." (Mt. II. 16, 18.)
A lmpa csgged, az jfl sett, Virrasztja Rchel kt szp kisdedt; Arcra halvny mcs vilga st, Viharz bja mr lecsndeslt. Mint a derkban megtrtt virgszl Alcsggeszti fonnyadt szirmait: Ds frtzetje dlt kpn alszll, S bernykozza ketts fiait. l gya szlin s az gyban ott Szelden nyugszik a kt kis halott; Meghlve, de nem merevedve meg, - Tjarcaikon lgy mosoly lebeg; s a kicsiny szj flig nyitva, mint sztnszerleg az emlre nylt. Hrom egsz nap, hrom lzas j Mlt el, mita nincsen tke, lma, Midn a zsarnok herdeszi kj Szp csecsemit keres hallra.
Oh, a rmsges jtszaka! Midn a kisded lmai fltt Poroszlk kardja villoga s szzakat s ezreket lelt, Midn ktsgbeesett anyk, Keresve menedk tanyt, Dobog kebelen Vittk a gynge magzatot, Kit az anyai flelem A fjsig szorongatott: Vittk, hogy a vad szolga svnyt -- Elbe futvn -- rvidtenk! Midn Rmba hallatott Srs, kilts, jajgats, Ln keser knnyhullats -- Mikpp jsoltatott!
Azta Rchel bja fenn virraszt, Kizrva minden rszvtet, vigaszt. Maghoz senkit nem bocsta: Mint vszmadr elem-csatba, Merlt be tenger bnatba. Hiba krte martalkait A sr, megnyitva hes ajkait: A srral dacolva prbe szllt, Ktsgbeesse ktl a hallt. Mgnem kizajlott szenvedly utn Nyugodtsg tnt fel az brzatn, Olyan mlabs, kietlen nyugalom, Min romok felett vagyon.
Most csendes a b, mint ha ji vsz Mltn a hold fjdalmasan kinz. rtelme nha felhs mg ugyan, Hanem felhje mr villmtalan; s lelke trni tud, habr fleszmlt, Elbrja az emlkezet keresztjt.
Olykor, ha lass merengsiben Elmje, mint fradt madr, pihen -- Olykor lehajtja melle bimbait, Csiklndva mintegy alv fiait; De visszaretten s shajt nagyot, Emlje rzi a hallfagyot; Knnyhullatsban szvfjdalma knnyl, Bnatja szzatos panaszban enyhl.
|