V�rt s�r� M�ria

A l�ny a zsolt�r el�tt t�rdelt,
N�m�n mondta mag�ban a szent-besz�det.
Nem hib�zott, nem szidott,
Csak k�rve k�rte a szigonyt,
A szigonyt, mely k�nny�thetne f�jdalmin,
A szigonyt, mely feloldja k�nyjait.

Szil�rd sz�v� pap s�t�lt be a templomba,
R�n�zett, mit tehet ott az az asszonyka?
L�tja, hogy t�rdelve mondja im�j�t,
Feln�z, s riadtan megpillantja M�ri�t.
Megijed a pap, felki�llt f�lelm�ben,
M�ri�cska-any�cska v�rt k�nnyedzik sebt�ben.

Felriasztva im�j�b�l a fiatal le�nyt,
A papok m�rgesen n�znek le re�.
Mind-mind ugyanazt k�rdezgeti -
Mit mondt�l? Mit mondt�l neki?! -
Riadtan az asszonyka nem felel semmit se,
Tudja j�l, M�ri�cska, b�nei�rt feleltette.

A s�r� M�ri�cska-any�cska szobrot,
Elz�rj�k j�l mind-mind a papok.
Nem szabad hogy b�rki megl�ssa,
V�res lett M�ri�cska pal�stja,
Szem�b�l m�g mindig patagzik a v�r,
Le�nyt�l folyv�st k�rdezik - Mit tett�l?!
De az nem felel, z�r van ajkain,
Nyomja sz�v�t feloldatlan b�nei.

Egy �jjel, mikor nagy vihar kerekedett,
Lement az asszonyka a templom picij�be.
Kiny�lt neki r�gvest a z�r,
s megl�tta a s�r� Madonn�t.
Let�rdelt el�be, s k�nnyek k�zt mondta el im�j�t,
Bocs�sson meg neki M�ri�cska-mam�cska, s a Vil�g.