Most is kik�mlelek az ablakon,

Mindig kifel� tekintek. Folyton.

V�rom, mikor fordulsz be a sarkon,

V�rom, mikor pillantom meg arcod,

Vir�gos ruh�m gy�szoss� v�ltozott,

Hajamb�l a masni is kics�szott.

Zokog.

Egy t�r�tt sz�vet rejtettek el,

A s�r� avarba – csendben,

Hogy �n �szre ne vegyem,

De megl�ttam, s tettem mit kellet,

K�nnyeimet most is ejtem,

Idebenn v�rzik t�r�tt sz�vem.

M�g mindig zokog.

A “Boldog kiseg�r” szobrom,

Mely kez�ben egy sz�vet tartott,

Most itt hever mellettem, a padl�n,

Ezer darabja szertesz�t futott

Mikor a falhoz v�gtam, mert tudott

Valamit, amit �n nem – mosolygott.

V�gleg �sszeomlott.

A L�rai �n meghalt.