Talán csak a kimerültség miatti gondolataim
Talán csak a kimerültség miatti gondolataim
Millióegy könny csordul le arcomon; Honnan jöttek? Nem tudom. Futok csak, némán, kergetek valamit; Ó, mondd, ki mondja meg hogy mit? Csak ülnék, némán, előre meredve, Lábam akkor is mozog; nem tehetem. Beszélnek hozzám, szájuk mozog, látom, De mit mondanak? Nem tudom. Mellettem mindenki szalad, S én.. elhagyom önmagam. Lelkem már kinn lézeng testemből, Egy vámpír lakomázik véremből. Hol leszek tíz év múltán? Senki se tudja már. Jósóltak nekem nagy jövőt, álmokat; Mi lett belőle? Kudarc s millió áldozat. Egy remegő kéz, egy könnyező szem; Semmi több - ennyi lettem. Egy elpárolgott lélektelen test; Semmi több, csak ennyi lettem. Aludni már nem merek, ki tudja, talán többé nem nyitom ki szemem. S nem is magam miatt aggódom, Hanem azok miatt kiket hátrahagyok. Mi lesz velük? Talán semmi. Míg élek, megvédem őket - ennyi. Fáradtan, megtörlöm szemem; Nem testem fáradt - lelkem. Ez van, elfogadom, viszem keresztem. De ha elesem, ne nevess, ne köpj le. Csak nézz rám meredten, Mint ki nem ismer.
|